Minden jel a közeli végre utal… Titkos betegségek… apokaliptikus lidércnyomás (141)
minden föld alatt víz folyik, és minden élet alatt szomorúság (232)
minél valószínűtlenebb valami, számunkra annál hihetőbb, minél valószínűbb, annál hihetetlenebb… a mi életünk és gondolkozásunk alaptörvénye… (273)
a fejlődéselmélet ellen példa ön saját maga és társasága. Az elmélet azt tanítja, h. az értékesebb megmarad, az értéktelen elpusztul. Íme, ön és ez a csürhe fennmarad, kell-e még döntőbb bizonyíték a fejlődéselmélet ellen? (429)
minden önállóan gondolkozó embert a leghatékonyabb eszközökkel ki fognak irtani (II/82)
a bűnök többségét nem azért nem követjük el, mert jók, hanem mert elkövetésükhöz gyengék vagyunk… (II/129)
A házasságban az a vicces, hogy az én hibám nem látszik, csak másiké, de az aztán annál jobban. (II/129)
A Az üdvöt a valóságban keresni halálbüntetés terhe alatt tilos… az üdvöt elérni nem szabad – Már csak a boldogság érdekében sem (II/145)
Lehetőleg mindig a gyengébbet szolgálni. Ha ezt megtetted, önmagaddal rendelkezel, és uralkodsz erőid fölött… Aki önmagát fel tudja áldozni, az megszerezte a hatalmat az összes erők fölött, és uralkodik a földön. (II/237)
A világ híd, át kell menni rajta, megállás nélkül menni, mindent megnézni, de sehol se megállni. Ez az űrben való lebegés a földi életben az egyetlen helyes közérzet. (II/255)
A kereszténység vizét beszennyezték… A gyűlölet, a harag, a viszály, az irigység, a kapzsiság, a hataloméhség és a mérhetetlen szellemi sötétség földje le, minden európai, még a legjobb is fertőzött… Senkit sem lehet korábban megváltani, mint ahogy arra megérett… Európa kezébe kapta a feltalálás magas eszközeit, mielőtt annak használatára megérett, és most a világot kiirtja ahelyett, hogy a földet paradicsommá tenné… (II/297)
Mert az emberi létezés a huszadik században oly mértékben felduzzadt (differenciálódott), hogy egyetlen emberi én (tudat) számára érthetetlen (integrálhatatlan) lett. A 20. sz-i ember magatartása: szkizotimia, tudathasadás, a létezés primordiális duplaságában felismerése… aki ténylegesen a 20. sz-ban él, az kettősen él… Don Quijote, Hamlet… a világ bolondokháza… (II/337)
A humor az utolsó maszk. A humor a tragédiánál mélyebb. (III/87)
Az emberiség nem tud mást, mint hogy magát eszeveszetten az életre veti, és csak egyet akar, az élet kábító italától lerészegedni. Jó és rossz, gyönyör és kín, rút és szép, igaz és hamis, való és hazug között különbség nincs, az ember az egyikre éppúgy szomjas, mint a másikra, mert a részegség kell. Ezért van bolondéria, viszály, veszekedés, hazudozás, gyűlölet, bosszú, gyilkosság, háború, harács, erőszak, és persze ezért válik az egész azzá, ami, vérfagyasztó komédia – (III/89)
Sok-sok millió és millió ember él ötven és hatvan és még több évig, és sohasem jut eszébe, hogy él, csak itt van, valamiképpen itt van, derengő, álomkóros állapotban, mint monomániákus, mint fantaszta, rögeszméivel és álmaival és káprázataival… A halottak nem tudják, hogy meg vannak halva, az élők nem tudják, hogy élnek… Ó, hol van az egészséges ember? Hol van az, aki felébredt? … Hol van a normális ember? (III/101)
az emberek mitológiákban élnek, és nem a valóságban, és semmi sem valóság, amit gondolnak, hanem a démon és lidérc és rémkép, és az egész művészet és tudomány és történet ilyen mitológia, amire, ha valaki, aki teljesen valóságos lenne, ráfújna, abban a pillanatban elpárologna, és semmivé válna. .. Mindenki ilyen privát mitológiát él, saját agyrémei közepette…. (III/109)
A humor van a legmélyebben. A humor a májá utolsó fátyla. A humor alatt már csak a semmi van. … Önök felültek a szcientifizmusnak, e szigorú és kedélytelen mítosznak. Azt hiszik, hogy a társadalom valami objektív, és önöktől függetlenül van. Sterne fölfedezte, hogy a társadalmat az egyéni őrületek teremtik. A társadalom, kérem, a rögeszmék keltette traumából keletkezik. (III/157)
Az őrület nekünk természetes állapotunk, mint a betegség vagy a bűn. A megrontott létezés következménye. (III/323)
Boldogság itt sincs több, mint másutt… Azt hiszem, az élet itt sem sikerült. (III/349)
Az élet nem sikerül. De sikerül valami más. Annál fontosabb – (III/455)
Legalább a kapuig érjek, az ígéret földjére legalább egyetlen pillantást vethessek, egyetlenegyet – (III/461)
Itt hozzászólhat!
