Pjotr Kłodkowski A Kelet csodálatos zamata című könyvében leír egy drámai eseményt. A muzulmán Malajziába vitt egy turistacsoportot. Kuala Lumpurban nem figyelt, s a turistái egy mecset melletti rituális mosdót köztéri mellékhelyiségnek néztek, és oda akartak vizelni. Amikor a helyiek ezt észrevették, nekikestek. Ha időben nem avatkoznak közbe, véres konfliktus támadt volna belőle… Miből is? Abból, hogy az európaiak félreértettek valamit. A szükségtől hajtott európai férfiak nem figyeltek föl a részletekre, amelyek felkelthették volna a gyanújukat, hogy a hely mégsem piszoár… Szerencsére még éppen nem profanálták a helyet… Ha ugyanis az megtörtént volna, kő kövön nem maradt volna… S mindez miért? A tudatlanság miatt. Kłodkowski írja: „a tudatlanság váratlanul gyűlöletbe torkollhat. Megértettem, hogy a gyűlölet érzését számunkra teljesen lényegtelen, sőt groteszk mozzanatok váltják ki…”
Ez járt a fejemben, amikor a következőket jegyeztem föl turistákról, akik ázsiai helyekre látogatnak…
A kambodzsai csodálatos Angkor egyik romtemplomát szemléljük. A templom ma is szent hely, az egyik buddhista, a másik hinduista, mindenhol vannak szerzetesek, gyújtanak füstölőt, gyertyát, lehet imádkozni – a romok között is. Egyszer csak mit látok: két fehérbőrű turista hölgy bikinire vetkőzik és kifekszik a templom fallal határolt területén a fűre… Ők a szent helyen napoznak. A tudatlanság persze sok minden alól fölment. De egyébként kinek jutna eszébe Európában egy templomkertben vagy temetőben fürdőruhára vetkőzni és napozni?
Az angkori középkori templomvárosok nagy része elég rossz állapotban van. A kambodzsaiak többnyire szabadon engedik a turistáknak a barangolást. Nem áll minden templom vagy rom mellett őr. Szét is hordták már Angkor egy részét… Mit látunk? Egy nyugat-európainak tűnő turista körbemegy a templomot övező fal kerítésén. A kövek mozognak, imbolyognak, a turista pedig ott egyensúlyozik. Igazából már nem őt sajnáljuk, hanem azon szomorkodunk, hogy a kövek ellenálltak seregeknek, a trópusi őserdő hódításának… Ami nem sikerült a seregeknek és a természetnek, azt bevégzi az európai turista.
Az is érdekes, hogy a trópusi erdőben lévő angkori romok megtekintésére sokan csecsemőket is elhoznak. Önmagában érthetetlen, hogy Európából miért kell egy- és kétéves gyerekekkel Kambodzsába menni kirándulni. De hogy a romok között babakocsival, esetleg különféle gyermekhordozókkal imbolyognak a negyvenfokos hőségben… A babának biztos nem jó. A szülőknek sem…
Kedvelt turistaszokás a fényképezés, sőt fényképezkedés. Megértem… A pózolás ősi emberi ösztön: mutatni valami vidámságot, furcsaságot. Csakhogy most szent helyen, templomokban vagyunk. És a pózolás itt is folyik: az egyik turista halottnak tetteti magát. Ez nyilván jópofa. A másik fölemeli a lábát, mint egy táncosnő. A harmadik grimaszt vág. Természetes pózt senki sem választ… A természetes unalmas…
Idézzük föl Kłodkowski gondolatait: „a tudatlanság váratlanul gyűlöletbe torkollhat”. És ezt én teszem hozzá: A turizmus segítheti a másik világ jobb megértését, a toleranciát, ám a tömegturizmus sokszor az idegenség, az intolerancia terjedéséhez vezet.
Itt hozzászólhat!
