Tarpára menet elhaladtam a Szabolcs megyei Napkor mellett. Valamiért szeretem a nevét. Egyetemista koromban almát szedtünk errefelé, már akkor beleszerettem a tájba. A hosszú ünnep alatt pedig mozgáshiányunk volt, bicikliztünk. Kamaszkori nagy biciklitúráim helyszíneit veszem célba, most a cinkotai Naplás-tavat. A tó Cinkota és Nagytarcsa határán a Szilas-patak felduzzasztásával keletkezett. Zuglóból 6-8 kilométer lehet. Sok éve nem jártam ott. A XVI. kerületen végigkerekezve csodálkozom: mennyi új aszfaltút. Minden sarkon tábla: 150 utat építünk, ez a 41. És ilyen tábla is van: Az év utcája. A XVI. kerület láthatóan szárnyal. Épült itt két uszoda, nagyon szép lett a sashalmi piac, autóparkolók a HÉV-megállókban… A szomszédos Zuglóban 22 éve megállt az idő. Retro-szocializmusért érdemes végigmenni a főútján, a Nagy Lajoson, s megállni a Bosnyákon.
Mátyásföldön, a Szilas-lankáin új kertváros épült. Itt haladunk el a Naplás-tó felé menet. A tóhoz közeledve föltűnik a sok autó. A tó csodálatos rendben van, szemet gyönyörködtető. Körben horgászok. (Nem én, hanem főnév… :)) A tó melletti erdő ugyanolyan vadregényes, mint kamaszkoromban. Kiépítettek egy természetvédelmi tanösvényt, szép, okos táblákkal. Kevesen tudják, elmondom: Pest óriási tartaléka a Rákos-völgye (ott születtem), titkait máig ismerem, s kicsit följebb a Szilas-völgye. Vízfolyások, egykori mocsaras területek vadnövényzete, kis erdők, ligetek. Kiépíteni nem kell, mert így szép. Talán csak néhány kerékpárút, sétány kellene.
Az is elgondolkodtatott, hogy mennyien mennek csak úgy a víz mellé. Tényleg van bennünk valami ősi vonzás a vízhez. (Tudom, vízimajom elmélet.) S ha már evolúció, akkor nyelv is: „naplás” szavunk a régi napol (időt eltölt, elveszteget) szóból ered, abból, hogy: a jobbágyok a vármegyeház udvarán várakoztak, napoltak. Elnapol formában ma is él. A Naplás-tónál mi nem vesztegettük, hanem megnyertük az időt.
Itt hozzászólhat!
