Csütörtökön az Óvodapedagógusok Országos Egyesülete Széphalomban tartotta az Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel konferenciáját. Meghívtak, hogy az anyanyelvoktatásról beszéljek. Környékbeli magyar, szlovák és német nemzetiségi óvodások adtak bevezető műsort. Újra láttam magamat is, óvodásként, a valamikor EGYT-óvodában, amelyre emlékezni is tudok, én is szerepeltem már akkor. Előadásom elsősorban a magyar nyelv jellemzőiről és a róla alkotott véleményekről szólt (azok megerősítéséről és cáfolatáról), de a 170 óvodapedagógus figyelő szeme arra ösztökélt, hogy vissza-visszatérjek az óvodáskori nyelvhasználatra, arra, hogy a gyerekek folklórjában őrződött meg a legtöbb archaizmus, hogy a gyermeknyelvi produktumok sokszor „ősnyelviek”, hogy a gyermek beszél igazán szabályosan és logikusan, mert mi, illetve a hagyomány telerakta a nyelvet rendhagyó esetekkel. Ezért a gyermeknyelv figyelése fontos, alakítgatása pedig természetes. Előadás után ajándékba kaptam egy gyermekszáj-mondatot: (patakhídon) „Beszorult a kő a patak közé”. Hosszú tapsot kaptam. A következő nagyhatású előadás – Jászter Beáta előadóművésztől – legfontosabb kulcsszava a derű volt. Egy Fodor Ákos-verssel illusztrálta az előadó: „Nincs semmi baj.” Három negatív szó és pozitív jelentés! Így lehet oldani a hungaropesszimizmust!
Itt hozzászólhat!
