II. anyanyelvi juniális

„De jó a hosszú kolbász, és a rövid prédikáció” tanulom Fehér Józseftől. A széphalmi múzeumban Kazinczy és Török Sophie tart tárlatvezetést, Kerekes Barnabás anyanyelvi licitjátékot vezet, múzeumismereti teszt, anyanyelvi kirakodóvásár… A közelben a 10. vadételfőző verseny. Ehhez kapcsolódik az Étel és nyelv, vagy inkább kis gasztroliteratúrai ajándék. Pomogáts Béla régi irodalmi recepteket idéz (lemonya, kapornya), Fráter Zoltán az ínyenc Krúdyt mutatja be, Maróti István Balázs mestert (Draveczky Balázs gasztrotörténészt) idézi fel, jómagam a pálinkáról való nyelvről szólok és megnyitom a pálinkatörténeti kiállítást. Délután végig kell járnunk a vadételfőzőket. Bár van bennünk némi birspálinkával alapozott székelykáposzta, a borsiak pörkölttel, a szovátaiak áfonyás medvehússal és puliszkával várnak. Szerencsére csak a fogyasztás után mutatják meg a maci fényképét… A múzeumban föl-föllángol a nyelvszeretet: Minya Károly élményközpontú nyelvtanórát tart, Fráter Zoltán versírást oktat, este fáklyás megemlékezés Kazinczy sírjánál. Fénypont az Új Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenye – vastaps honorálja a Kodályt, Vass Lajost, Farkas Ferencet, Kocsár Miklóst megszólaltatókat. Igazából este sűrűsödik a nép, kezdődik a múzeumok éjszakája. A múzeumban bolyongó emberek. Az Élő Tetten ért szavak adását 22.00 órára tettük, és nem értjük, hogy miért van tele a színházterem gyerekekkel. Bár Bogár Lacit éppen most meglepetés születésnapi partin köszöntik, a beugró Viczián Tímea és Pölcz Ádám remekel. A 45 perces műsor után odajönnek hozzám: tényleg lement a rádióban? De már elkezdődött a tűzugrás, s állítólag vannak, akik az éjszakai Kazinczy-túrára is vállalkoznak. A Piarista Gimnázium középkori hangulatú kollégiumában kellemes hűs és csönd fogad. Másnap fölmászunk a Magyar kálváriára, s föntről szemléljük a két karunk közé fogható várost. Az irodalmi-anyanyelvi szervezetek összefogásával megvalósult anyanyelvi juniális ismét jól sikerült. Jövőre is lesz. És most jön a feketeleves: „A fekete török átok, de hát úgyis megisszátok!”