Néhány hete vidéken tartottam előadást. Nem tudtam kocsival menni, kértem vendéglátóimat, hogy fuvarozzanak. Megtörtént. A vállalat igazgatója a saját kocsiját és sofőrjét küldte. Mondta, másfél óra alatt levisznek. Csodálkoztam: én háromórás útra tervezném. Nekünk másfél, erősködött. Tényleg annyi volt. Százötvennel, kétszázzal száguldott a BMW. Megkérdeztem, hogy őket nem büntetik meg. Nem, van radarblokkoló. És tényleg, az autópályán vagy háromszor jelezte, hogy blokkolta a radart. És ez szabályos? Igen, mondták. Látni elöl, hogy föl van szerelve. Csak Magyarországon szabályos, pontosabban nem tiltják. Na, ezek a furcsa dolgok. Nagyon örültem, amikor hallottam, hogy a magyarországi SK-rendszámok ellen föllépnek. Hogy a külföldiek száguldozását megfékezik (úgy tudom, máig nem lehet megbüntetni a nem magyar rendszámú autósokat, ismét egy jó pont az EU-együttműködésnek).
Figyeltem a sofőrt. Mezítláb vezetett. A BMW úgy gyorsult előzésnél, mint egy repülőgép felszállásnál. A sofőr természetesen mindenkit levillogott. (De utálom ezt.) Néztem a mellettünk elmaradó autók vezetőinek arcát. Némelyik méltatlankodott, hogy lehet, hogy ő 130-cal megy, mások meg kétszázzal. Egy barátom, akinek szintén ilyen autója van, mondta, hogy ebben az autóban szériatartozék a tahósító.
Nem voltam felhőtlenül boldog. És egy kicsit szégyelltem is magam.
Itt hozzászólhat!
