A fiatal tehetségekről megy a szósz. S közben a lényeg marad el, a valós lehetőség a tehetségeknek. A DUE-táborok 30 éve önként vállalt küldetésként látják el ezt a feladatot. Tegnapelőtt én vezettem a tábori „mustrát”, különleges öröm volt a Partilap (júl. 17.) aznapi száma, a Presspresszó és a Látványképség lapja. Hosszú elemző írások: például a tábori utazókról, fenyvesi kisvasútról attól a fiatalembertől, aki Kolontáron legendát csinált azzal, hogy 17 éves diákrádiósként elindította a helyi, segítő rádiót (Juhász Bálint). Szokásos, de hasznos tábori cikkek: mi hány méterre-kilométerre van a tábortól (Páni Ádám), illetve a zsebpénz (Balázs Konrád), mindig érdekes szociológiai megfigyelés, hogy mire megy el. Tavaly bizony energiaitalra, idén viszont még mutatóba sincs ilyen. A zsebpénz extra élvezetekre megy el, ami manapság: ‘palacsinta-sültkrumpli-hamburger’ hármasa a Nádasban, üdítő, csoki, gumicukor. Herczeg Zsolt és Kruzslicz Dávid riporteri tapasztalatokkal gazdagítja Nagy Kátyát és az olvasót: mit kell tenni, ha élő műsorban valaki „anyázik”, vagy ha olyat mond, ami vállalhatatlan. Agárdi Szilvi, a gondnok lánya, csodálatosan énekel, minikoncertet és most interjút ad Csonka Nikolettának – szombaton egy fővárosi tehetségkutatóban mutatja meg magát. Pesti Valter Kuti Sándor hangmérnök emlékeit gyűjti csokorba, a tábori technikát a stencilpapírtól az online-ig. Címe ránk utal: A gépelő dinoszauruszok nyomában (táborlakóink mindig elcsodálkoznak, hogy én milyen gyorsan és vakon tudok gépelni). Két éve az egyik táborvezetőségi tag kitalálta, hogy behozza alapkönyveit és elhelyezi a társalgó sarkában. Ez a titkok könyvtára – Pintér Kata mutatta be, külön kiemelve Saint-Exupéryt. Persze ott van néhány dués alapkönyv is. És ekkor, slusszpoénként következnek az Erős percek című erős hatású írás Batíz Rékától. A 17 éves szegedi lány azzal indít, hogy: „Nem csak a táborvezetők áldozzák fel szabadidejüket másokért, a táborlakók között is akad olyan ember, aki szívesen végez karitatív munkát”. Lazáry Fanni a gyerekek korrepetálásáról és a Bátor táborról beszél, Réka pedig elmeséli, hogy egy öregek otthonába jár. Bevallja, hogy fél az öregedéstől, ezért tanulni akar tőlük. Mesét olvas, hallgatja éneküket, beszélget velük, úgy is, hogy nem mindig reagálnak, „ők már nem ebben a világban vannak”. Mindenkit megráz a történet. Ki nem nézték volna Rékából. A táborvezetőségi tagok is hozzászólnak. A minőségi újságírást nem szólamokkal kell tanítani, hanem ilyen írásokkal. Hogy ez is az újságírás: senki által nem kikövetelt és szponzorált téma, önkéntes fölfedezés, vállalás, előítéleteink legyőzése, elfogadás, példamutatás. „Hazaérek Szegedre és ‘go’ az idősek otthona! Este diavetítős buli Rudi bácsival, sajtos popcorn. Már alig várom!”
(A műsorokról, cikkekről való nagy közös beszélgetés – a mustra – mindenkit elgondolkodtat, megindít. Olyannyira, hogy Fekete Zita és Kelemen Csaba írói zsengéit hozza. Zitának erőssége a nagyon pontos, emberi játszmákat mutató párbeszéd, Csabáé a kissé szörnyű, megborzongtató látomásosság. Ma elmondom nekik.)
Itt hozzászólhat!
