Februárban volt egy konferencia Püski Sándor 100. születésnapján. Sok százan jöttek el erre az alkalomra. Én is mondtam ott pár szót a magyar nyelvről. És kaptam egy könyvjelzőt Püski Sándor bácsi és Békés város fényképével, valamint Nagy Gáspár soraival… „…ha mi álmodunk, / hazánk legyen az otthonunk! // És ha azt is el kell hagyni, óceánon túlra kell menni… / ott is él a magyar betű / fényében mind, aki hű // abban fürdik, később eszmél, / ahogy lehet, csak visszatér…” Balázs Béla szép sorai jutnak eszembe: „Ha a magyar földet kiveszik lábom alól, a magyar nyelvnek és a magyar muzsikának felhőjén szállok meg. Talajjá fognak sűrűsödni alattam a szavak, és az lesz az én hazám.” Egyébként ez a magyar nyelvstratégiám mottója. Mondhatni: Balázs – Balázs. A nyelvészek úgy vágták ki az Akadémiáról, hogy… (kőbányai szólás, törölve). Igaz, az Akadémia akkori elnöke rögtön megjelentette, és eljuttatta az összes országgyűlési képviselőnek. Sok doktori értekezéssel nem történt meg ez…
Itt hozzászólhat!
márc
27
