A vén diófa megihletett. A táj, ahol élek, a Rákos-patakra lejt. Állítólag a régi országgyűlések helyszíne, pár éve emléktáblát is állítottak itt, de én tudom, hogy néhány kilométerrel feljebb voltak az események, egyébként pont ott születtem – nem messze Mátyás király sátrától. Szomszédok elbeszéléseiből rakosgatom össze a képeket. A ház állítólag egy postatisztviselőé volt. F. bácsi a Posta Járműtelepre járt ebédelni. Több kert ér össze, sokat beszélgettek, fröccsöztek itt a szomszédok. A kert sarkánál volt egy kis kerti pince, állítólag ott bújtak meg a bombázások alatt. A szomszédom azt a részt nemrég díszkővel rakatta le, féltetővel látta el, kicsit segítettem neki, de nem találtuk meg sem a pincét, sem a benne rejtőző német katonákat. Viszont ittunk egy pohár bolgár sört. Másik szomszédom telke elvadult. Mikor ideköltöztem, Ócsai bácsi még élt. A kerítésnél várat épített vizesárokkal, függőhíddal, az utcán mesélik, a gyerekek odajártak nézelődni. Ma mindent benőtt a gyom, az egyik vártorony pedig rádőlt a kerítésre. A másik vártoronyba néha felmászik egy macska aludni. A harmadik szomszéd, Sanyi bácsi, már egy öregotthonban él. Kertje valóságos arborétum, jókat beszélgettünk ott. Benne kis lak, szoba-konyha, még Sanyi bácsié, de már nem látogatja. Mesés azilum Zugló közepén, friss levegő, mély csönd. Mindig ilyenre vágytam. Pár éve még kijárt Sanyi bácsi szőlőt metszegetni, s néha beszéltünk. Azt mondta, régen itt nagyon jó közösségi élet volt. Nemrég ímélt küldött az idősek otthonából. A negyedik és ötödik szomszéd társasház, velük nem nagyon találkozunk, nem beszélgetünk. Az ötödik szomszéd már csak közvetetten szomszéd, 10 méterre van a kerítésemtől, csak a hangjukat ismerem. Például föltűnt, hogy a macskámat Hófehérke cicának nevezik. Pedig Pakál a neve.
Tegnap végre felástam a ház előtti részt: kiszedtem a félméteres tarackokat, gyökereket, az útépítésből ottmaradt aszfaltdarabokat. Előkészítve a talaj a dísznövényeknek. Szomszédommal levágtuk Ócsai bácsi egykori, most elhanyagolt háza előtt a járdára kilógó gallyakat, kitépkedtük a méteres gazt. Ócsai bácsi megtette volna, de már nincs közöttünk. Biztos örül neki.
Itt hozzászólhat!
