Ezzel a metaforával illetik a Balatonalmáditól Tihanyig tartó partszakaszt. Alsóörsön töltöttem el két szép napot: korábban évekig jártam ide. Kerestem a hegy mögött a tábort, lebontották, elpusztult. Ez a tábor az ország egyik legnagyobb vállalatáé volt, majd abból kft. lett, egyre kisebbre zsugorodott, persze fölszámolták az efféle fölösleges nyúlványokat. Csak az kérdés, hogy amikor privatizálták, miért adták át az állami tulajdonból származó szociális létesítményeket. Különösen akkor, ha az új tulajdonosok nem akarták vagy nem tudták fenntartani. Ha nem akarták fenntartani, nem kellett volna visszaadni az államnak? Sok ezer ember nyaralhatott korábban itt, most meg minden az enyészeté. Kinek jó ez? Egyébként a szomszédos Almádiban kihalt táborok sorát láttam néhány éve… Alsóörs persze csodás hely. A török kori háztól a Balaton egyik legszebb panorámája tárul elénk, s ha fölmászunk a Csere-hegyre (fölmásztunk), akkor egy még teljesebb a szépen helyreállított, Endrődy-kilátóból. (Néhány éve még romos volt.) Rengeteg ház eladó, minden kültelki ház a rendőrségre bekötött riasztóval rendelkezik, azt hiszem, azok is, amelyekben nincs villany. A strandon 550 forint a belépő, de oda van írva, hogy ez csak egyszeri belépésre jogosít. Ha hazamennél ebédelni, ismét fizethetsz. Ma borús volt az idő, persze fizetni kellett. Szabadstrand nincs. A strandon sok-sok kifőzde, söröző, egyik sem csábítja a vendégeket happy hourral, kedvezménnyel, menüvel, közszemlére tett árlappal. Ma délben üres is volt valamennyi. Gondolom, panaszkodnak a tulajdonosok könyökölés és semmittevés közben. A leglátogatottabb helyen lévőt már árulják is. A móló, a park szép, a táj csodás, örülök, hogy ismét itt voltam, s a borús idő ellenére kétszer is úsztam a Balatonban. Rokonaim mesélik, buszjárat indult a „Riviérán”, egyik a fürdőket, a másik a borozókat köti össze. Van elmozdulás is.

Itt hozzászólhat!

Megosztás