Ma besurrant a Nagybetűs Történelem a kertembe. Oldalszomszédom, ma egy idősek otthona lakója, a környék legrégebbi ismerője jött megnézni házát. Leültünk a kertbe beszélgetni. 88 éves. Nem szereti, ha Sanyi bácsinak szólítom. Az én házamban Fejős Miklós postatisztviselő lakott, az ő postás szülei építették 1929-ben. Szeretett főzni, szalonnás húsokkal kínálta a szomszédokat. A mellettem lévő, ma üres házban Szemetiék laktak, majd Ócsaiék. A másik oldalt ő, a szüleivel, meg rokonaival. Itt nőtt föl. 1929-ben egyszerre épültek ezek a házak. A Bosnyákig nem volt semmi. Ő is segített az építkezésnél. Mögöttünk grund volt, ott fociztak, ő jól védett. Pestre nem a Bosnyákig járó villamossal mentek, mert az drága volt, hanem a körvasúttal, az egykori porcelángyárnál is volt megállója, reggel és délután iskolásvonatok közlekedtek (a Nyugatiba/-ból). Az Angol utcai általánosba, az Egressy úti polgáriba és a Wesselényi utcai gimnáziumba járt. Majd gazdasági pályára lépett. Tudta, hogy arra lesz szükség. A Műszaki Egyetemhez tartozó gazdasági karon végzett. És most jön a Nagybetűs. Nem kérdeztem, elmondta.
1948-ban kapkodtak utána a bankok, de ő az amerikai érdekeltségű Standard gyárba ment. Hamarosan az igazgató legbelső köréhez tartozott. Rákosiék nem merték államosítani a gyárat, ezért 1950-ben megszervezték a Standard-pert, az igazgató neve után Geiger-pert. Ő, azaz S. volt a másodrendű vádlott. Az igazgatót és még egy főt kivégeztek. Őt elengedték, bár három hónapig a környék le volt zárva, senkivel nem léphetett kapcsolatba. A gyárban maradt, az ötvenes években Marosán ott járt, gyűlést tartott, ahol nyilvánosan megfenyegette. Akkor eljött. Nem faggattam, mi lett tovább, de úgy érzem, befolyásos tisztségeket töltött be. A 2000 körüli években, itt a kertben, ahol ülünk, történt valami: mondja még S. Hallottad-e Olti Vilmos nevét? Ő volt a mi perünk bírója, de ő ítélte halálra Rajkot, Mindszentyt is. Valahogy fölkutatott, eljött ide hozzám, hogy megvenné a kertet. Pénze annyi volt, mint a tenger. Talán valamiféle kárpótlásként. Nem adtam, beszélni sem akartam vele. Megtudtam, elment egy paphoz, hogy oldozza fel bűnei alól. A pap azt mondta, hogy ő ezt nem teheti meg, Isten sem fogja megtenni, esetleg, ha elmegy egy olyan paphoz, aki nem ismeri az élettörténetét, az talán megteszi… Ma dolgozni akartam, írogatni, és közben beköszöntött a Nagybetűs Történelem. S. azt mondta, hosszú évek óta nem idézte fel ezeket a dolgokat. S most már nem is nagyon érdekli. Boldog életet élt, és most is boldog.
Itt hozzászólhat!
