Teremtés-szeletünk

Kétségtelenül az egyik legeredetibb magyar nyelvész. Német nyelvtanár, a magyar nyelv megbúvó, hálózatos titkainak fürkészője. A rendszerváltásig (ha jól tudom) a Nyelvtudományi Intézetben dolgozott, majd a Gödöllői Egyetemen nyelv- és kultúrökológiai iskolát alapított. Munkásságának hegymagasai: Kétnyelvűség c. folyóirat (Szadán adta ki évekig), nyelvpolitika, nyelvi örökség, tájkommunikáció (táj és nyelv), nyelvi örökség (Fa ága rügyével…, szülő-gyermek mesemondó verseny). Gödöllői szakalapításának résztvevője, cserháti tájökológiai kísérletének szerény krónikása voltam. Most pedig megérkezett szegedi egyetemista fiával közösen írt Teremtés-szeletünk című magyar-német munkája. Ebből tudható, hogy ősei földjére, Kiskunmajsára költött, és Csólyospáloson (Homokhátság) mintabirtokot kíván létrehozni: pontosabban helyrehozni mindazt, amit a tévútra ment mezőgazdaság elrontott (vizek elvezetése, káros földhasználat). Don Quijote-nak mondhatnánk. Nagycsaládja, sok gyermeke, unokája mellette áll, fénnyel tölti be napjait. Kiskunmajsáról nemzetközi kapcsolatokat ápol, tanyai családi táborokat szervez, kézi erővel kaszál, hogy tiszta legyen a széna (az állatszilikózis korábban ismeretlen volt, ma nem), miközben hallja, hogy egy szomszédos tanyán egy agglegény férfi egész nap slágereket dübörögtet. Szórokonításai számomra jórészt csak játékosak (semlyék – szomj, széna – szén – szín, sőt még a németbe is átmegy: Heu – heute), egy helyen jelentésmolekulákról beszél. Kétségtelen, hogy vannak a szavak között ősi és mai vonzások. Van egy nagyon érdekes gyökelmélete is, a szavak sarjadásáról. Ez a szép könyve hit a tisztességes munka, az egészséges, megtartó élet, a közösség mellett. A kötet második része pedig megható miniesszék sora a környék állatairól: a fiának érettségire adott Rémusz kutyáról (nem autó, nem motor, hanem kuvasz), az őzről (régen csak őzikének mondták), Miska vércséről, a gyíkról, a lóbogárról, a piócáról, az ebihalról, a vízisiklóról. Ez utóbbitól kicsit én is ódzkodtam, de ahogy ír róla, beleszerettem: „a fejük is kecses, a szemük pedig egyenesen értelmes és szép… a sikló más kígyóktól eltérően ’pislogni’ is tud. Ha megfogjuk, a szemében látszik a riadalom, s ha újra elengedjük, vissza-visszanézelődik, hogy valóban visszaadtuk-e a szabadságát”. Aki ekkora szeretettel tud írni az állatokról, az maga is nagyon jó ember. Adja isten, hogy tervei megvalósuljanak! Győri-Nagy Sándor. Fiával, Nagy Gergellyel közösen írt munkája: Teremtés-szeletünk (Kiskunmajsa, 2011).