Duna-siratóra vitt el a minap egy szigetközi barátom. Ő pontosan tudja, hogy a BNV-ről (Bős-nagymarosi vízlépcső) mindenkinek sommás véleménye van, leginkább azoknak, akik nem is ismerik a tervet a maga összetettségében. Mert nem is lehet az egészet egy átlagembernek ismerni. Én is végigolvastam mindent, ami korábban a szamizdatban, azóta a sajtóban megjelent a BNV-ről, és sommás véleményem volt: káros! Csakhogy a dolog bonyolultabb. Némi indokoltsága mégiscsak volt. Már a 30-as évektől tervezték. 1989-ig jórészt elkészült. Biztos lett volna mellékhatása. És a leállítás következtében keletkezett és keletkezik most is a legnagyobb kár. Még mindig fizetjük a nem hasznosított építkezés hiteleit, a Szigetköz szárad, haldoklik, be kell avatkozni, süllyed a meder, korántsem biztos, hogy amit most javasolnak-tesznek (fenékküszöb, vízmegosztás) jó megoldás. Szlovák oldalon viszont van egy csúf, de működő üzemvízcsatorna, egy monstrum bősi erőmű, egy, a mi kiliti-gátunkat kiváltó csúnyi zárógát és erőmű – áramtermeléssel, vízi és biciklis élettel, ja és az egész félbehagyott rendszer totális ellenőrzésével. A helyzet alapképlete: (1) némi indokoltsága volt – (2) lehetnek káros mellékhatásai – (3) a jelen helyzet Magyarországnak a legkárosabb. Beláthatatlanul hosszú távon. Az erős konfliktus nem oldható meg igen vagy nem alapon. Mindenkinek engednie, és kicsit vesztenie, valamint talán nyernie kell. Már nem a vízügyesek kezében kellene lennie a kérdésnek (a Tisza és a Balaton szabályozásai nem nagyon erősítik hitelüket), hanem profi, akár nemzetközi konfliktuskezelőknek.
Állva a teljesen kész, de használaton kívüli kiliti-gáton (amely az egész BNV kulcsa volt, s a kulcs a mi kezünkben lett volna), látva a fenékküszöbön bukdácsoló hullámokat, a süllyedő medret, a száradó mellékágakat; megdöbbenve a szlovákok által épített, az elképzelést a maguk számára megmentő csúnyi gátat, Pozsonyig tartó vízi életet, és Győr elvíztelenedő városát, ismét rajtakaptam magam azon, hogy milyen könnyen mondok, mondunk sommás véleményt.
A BNV-nek van még néhány üzenete: a szakembereknek, akik mindig meg tudják indokolni a dolgokat persze pró és kontra, a jogászoknak, akik azt mondták, úgysem merik a szlovákok elterelni a Dunát (húsz éve elterelték, és mi történt), majd az EU igazat ad (naná), a politikusoknak, akik (persze úgy együtt 1932-2012) végül is mégis csak döntöttek, és persze a történelemnek, mert ha a Pozsonnyal szemközti öt falut 1947-ben nem csatolják Magyarországtól, akkor a „csúnyi” zárógát, amely elvette a Dunánkat, nem épülhetett volna meg. Ez kérem, egy kis Trianon, mondta valaki. S hiába mutogatunk sorsra, külföldre, antanthatalmakra, azért ezt mégiscsak mi hoztuk össze.
Szomorúan kanalaztunk egy kisadag halászlét Ásványrárón. Ismét egy óriási torzó, a magyar tudomány, gazdaság, politika, közélet és média együttes erővel összehozott, tökéletes csődje. Víz-lép-csőd.
Soraimmal segíteni szeretnék, önmérsékletre, megfontoltságra és árnyalt gondolkodásra ösztönözni.
Itt hozzászólhat!
