Iránon át

A Qatar légitársaságnál dolgozó tanítványom mondja: a sirazi és a teheráni járatokon nagyon kedves emberek utaznak. Tartottam ettől az úttól, de szinte az első perctől ugyanezt tapasztaltam. Barátságos, kedves, érdeklődő emberek. Kevés a turista, gyakran megszólítják az idegent: honnan jött, miért jött, mit gondol Iránról. Amikor udvariasan felel, furcsán és hosszan nézik. Mint tegnapelőtt Mohamed, a görkoris srác a teheráni Shahr-parkban. És kérnek közös fotót. Egy teheráni közlekedési rendőr, igen jó angolsággal szólít meg. Végül fehérkesztyűs kezét nyújtja: mondják el, hogy mit beszélgettek egy teheráni rendőrrel. Örülnek az idegennek. Segítenek. Persze először furcsa, hogy a nők csadorban (fekete, felsőtestet és az alsótest nagy részét fedő ruhában) vannak. De a csadornak is vannak változatai. A férfiaknak kötelező a hosszúnadrág. A turistanőknek is be kell kötniük a hajukat (be is kötik), és a turista férfiak is hosszúnadrágot kötelesek viselni (nem is vittem rövidet). Alkohol nincs. Turista alig van. Közben egy fejlett és békés országot látunk. Mindenütt autópályák, Teheránban legalább hat modern metróvonal, de épül már Iszfahánban is. A városok között húszszemélyes VIP-buszok, kicsit olcsóbbak, mint nálunk. A metrójegy és a benzin literje 40 forint (tomanban vagy rialban), a múzeumi belépők is. A városokban csodás parkok. Ide kivonulnak a családok. Leterítenek egy takarót, főznek, beszélgetnek. Mindenkinél a legmodernebb telefon. A városokban a világmárkák boltjai. A csador alól kivillan egy-egy világmárka. Aki járt már Ázsiában, csodálkozni fog: itt mindenütt lehet sétálni, szép széles járdák vannak. Igaz, a motorosok is használhatják. Siráz mellett Perszepolisz, óperzsa város, Xerxész kapuja. Tőle 80 kilométerre egy nagy régészeti park: Paszargadai. Sirázban Hafez költő sírja búcsújáróhely. Bisápur katlanánál a jórészt feltáratlan szaszanida Perszepolisz. Iszfahán közepén egy parkban ülünk, egy tanár jön (fogorvostól), megjegyzi: Ugye a világ legszebb városában vannak? Bólogatunk. Két nap után mi is úgy gondoljuk. Az Ezeregyéjszaka mesés városa. A Zájande (most kiszáradt) folyón átívelő 400 éves hidak boltívei alatt péntekenként férfikórusok szerveződnek. Versenyéneklés. Teherán már csak ráadás. Világváros. Éppen most folyik az el nem kötelezett országok csúcstalálkozója. Minden este az iráni tévében és az angol nyelvű PressTV-ben. Metróval Khomeini ajatollah sírjához. Öt minaret, egy mecset, most renoválják. Nem engednek be. Nincsenek koldusok, elesett emberek. Egy egyetemi tanár mondja, nincs szabadság, nincs demokrácia. Egy másik, alkalmi ismerős, hogy elnökük kijelentései nem tesznek jót. Ma 2-kor keltem, 5.50-kor indult az IKIA-ról (Imam Khomeini International Airport) a gép, ahogy felszállt, néhány hölgy levette a fejkendőt. A négy évszak országa. Nekem: a kedves emberek országa. 12-kor érkeztünk a Ferihegyi, bocsánat Liszt Ferenc reptérre.