Azt mondja tegnap Békásmegyer-Ófaluban Czakó Gábor, a diófa alatt, hogy én adtam a Diófa-kör nevet. Nem emlékszem. Mintha mindig az lett volna a neve. Mátéffy Attila turkológus volt a vendég. A Csodaszarvas-mondáról beszélt, annak téves (történészi-filológusi) beállításáról, meggyőző areális kapcsolatairól, török-magyar grammatikai kapcsolatokról. A társaság nálam többet tudott az ó-, sőt prenépekről (a pretörök terminust is most hallottam először), s hallgattam akkor is, amikor Irán szóba került (naplóm olvasói tudják, miért). Az estet a következő CzF.-konferencia előkészítése, gyökcsaládok elemzése, valamint érdekes módon pécsi (Nádor-szálló) történetek fűszerezték, persze nem lett volna semmi, ha Éva nem készít remek hidegtálat. Gábor idei szekszárdi bora most nem volt a legjobb (remélem, nem olvassa, mert legközelebb rám borítja), úgyhogy nem fenyegetett vész, amikor az éjszakai Budapesten 55 perc alatt hazakerekeztem. Gábor, akiről köztudott, hogy benne volt a betiltott Mozgó Világban, mondja: ne gondolj a célra, csak akkor tudod eltalálni. Még egy esetet említ, hogy miért van ma víz Hévízen… merthogy már nem lenne, ha a nyolcvanas években egy kórházvezető nem emeli fel a szavát.
Itt hozzászólhat!
szept
11
