A nyolcvanas években szakmája egyik legkiválóbb szakembere volt. Azután jött a digitalizáció, s folyamatosan lemaradt. Úgy négy-öt éve elbocsátották. Kb. 50-55 éves lehet. Ismertem, becsültem tudását, bár azt is tudtam, hogy nem tartott lépést a fejlődéssel, munkahelyén az utóbbi tíz évben már légüres térben volt (nem csinált semmit). Szakmailag megelőzték. Bejelölt az FB-n. Visszajelöltem. Azóta a „kezdőlapon” óriási aktivitással látom bejegyzéseit. Naponta tízszer-hússzor is. Árad belőle a keserűség. Minden rossz, s főleg gonosz. Aktív kormányellenes, bár még a kettővel előbbi kormányzat alatt bocsátották el. Olyanokat ír, hogy „szar ország”. Azzal provokál, hogy „jelezze, aki ebben a szar országban akar maradni”. Látható, hogy már erre sem ugranak sokan. Egyik barátja ezt válaszolta: „maradok, mert ez a hazám”. Néhány hete azt írta, hogy egyik gyermeke megelégelte, s azt mondta: „Apu, nem akarok ebben a szar országban élni”. Mégis, mit várt az édesapa? Természetesen nem vitatkozom. Csak az a furcsa, hogy eddig ezt a penetráns stílust nem kellett naponta tapasztalnom. Most bejött a lakásomba.

Itt hozzászólhat!

Megosztás