A kollégiumban mindig buli van. Mondják a hallgatóim. És így kezdődik a modern soroló! Hétfőn buli, hogy újra találkozunk, és ki kell pihenni a hétvégét, kedden buli, mert szerda az igazi bulinap, szerdán van a bulinap, csütörtökön buli, mert másnap elköszönünk egymástól, péntek-szombat-vasárnap buli, de már otthon, pénteken buli, hogy szombaton buli van, szombaton van a buli, vasárnap buli, mert búcsúzunk, irány a resti…
Erről jogi kari kollégám egyik mondata jut eszembe: Biztos, hogy a felsőoktatási rendszer felelős az összes problémáért? Nincsenek ezeknek a hallgatóknak szülei? És mire számít az a hallgató, aki csütörtökön délben gurulós bőrönddel közlekedik az egyetem folyosóin. És kedden délelőtt viszont… A mai egyetemi ifjúság egyik jelképe a vizespalack mellett a gurulós bőrönd.
Lehajtott fejjel hallgatja ezt BL, azt mondja, nincs igazunk. Miért gondoljuk azt, hogy a gyerek csak bulizni jár haza, és nem azért, mert szereti a szüleit.
Itt hozzászólhat!
