Életidő

Tanácskozásokon ülök, előadásokat hallgatok és tartok, pendlizek ide-oda, van, hogy ebédelni sincs időm. Egy néni a körúton hangosan megszólít, „Éhes vagyok”. Most mit feleljek erre? Nyilván nem mondom, hogy én is. Sokakkal szeretnék találkozni, beszélgetni, de „toljuk” az időt, az együttlétet: majd ünnepek között, mert akkor van idő. Szervezünk, tervezgetünk, építkezünk: pörgés, mondanák a tanítványaim. Úgy érzem, „feldobog”, gyorsabban ver a szívem. Néha homályosabban látok. Érzékeink egy ideig még számon tartják az antropológiailag adott életidőt.