Ahogy egymással bánunk…

Barátaim a kőhegyi menedékháznál olvasták ezt a feliratot: Ahogy egymással bánunk, az a hazánk. Csodálatos mondat. Erőt adó mondat. Barátaimmal Domboriból hazafelé arról beszélgettünk: hová lett belőlünk az öröm, a bizalom? Pár hete olvastam a napilapban egy interjút Spanyolországban dolgozó magyarokról. Azt mondták, egyre több a munkanélküli, a külföldiek nem keresnek sokat. De annyival jobb, hogy nincs napi stressz. Hol rontottuk el? Hogyan lehetne ezen változtatni? Néhány napja két helyen is olvastam: kellene egy új szárszói konferencia. Azt hiszem, kezdeményezni fogom. Kézbe vettem A világ számokban (2012) című könyvet. A „boldog bolygó index” szerint a világ legboldogabb országa Costa Rica, majd Dominika, Jamaica, Guatemala, Vietnam…, Kuba…, Honduras…, Egyiptom…, Bhutan…, a 22. Srí Lanka, a 23. Mexikó. Nem értem: a világ legtöbb, egy személyre jutó gyilkossága Hondurasban van. Egyiptomban zűrzavar. Guatemalában az élelmiszerboltot fegyveres őrzi. Mexikóban drogháború. A legboldogabb országok többsége szegény. És trópusi-meleg éghajlati területen van. Ebből két dolog következik: a boldogság nem függ a pénztől, de függ a meleg éghajlattól. Ám mi még a kánikulában is boldogtalanok vagyunk. Komolyra fordítva: Jóllétünk (nem jólétünk) attól függ, ahogy egymással bánunk. És ahogy egymással bánunk, az a hazánk. Legyen szerethető!