A tihanyi apátság Tetőtéri esték sorozata vonzza a látogatókat a Balaton-felvidékről, de tegnap még Zalaegerszegről, Siófokról is, ahogy Korzenszky atya számba vette a látogatókat. A nagyobb előadón kívül még kettőben kivetítőn nézhetik az előadást. Most én voltam a vendég. Nem mentem kocsival, mert havazott, a vonat időben érkezett. Richárd atya autót küldött értem Füredre. A kapuban várt. Kértem egy zsíros kenyeret. Legendákba foglalt könyvekkel, iratokkal zsúfolt dolgozószobájában teát is kaptam. Az est szoros koreográfia szerint zajlik. Richárd atya köszöntőt mond, majd az előadó max. 60 percet beszél, utána következnek az atya kérdései, utána kis szünet pogácsával, üdítővel, egyéb kérdések, szigorúan fél 8-kor véget vet a nyilvános estnek, és szűk körben, szendvics mellett még egy kicsit beszélgetünk. Az előadás témáját is ő kérte: Anyanyelvünk magyarsága. Kazinczyval és Illyéssel indítok, persze bekúszik a Tihanyi alapítólevél, majd jönnek sorra a magyar nyelvről alkotott külső és belső vélemények, valamint ezek nyelvészeti igazolása vagy cáfolata. Mivel Richárd atya humoros alaphangot ütött meg, örülök, hogy reggel még beillesztettem a nyelvi humort – a nyelvi ború mellé. Jólesik, hogy nevetnek a poénokon. Váratlanul ér, hogy Richárd atya villámkérdésekkel bombáz. Mit jelent számomra a Balaton? Mely országba utaznék el szívesen? Milyen könyveket ajánlanék fiataloknak? No, vannak válaszaim, csak egynél akadok meg: mondjak az elmúlt 60 évből olyan magyar személyiséget, akit példaképül állítanék a fiataloknak. Itt egy kicsit dadogok. Illyést mondom, talán Tihany, Balassa Ivánt, talán magam kapcsán. A szünetben megtudom, hogy vannak, akik e honlapról értesültek az előadásról. Fél 10-kor elvonulok szobámba, a Királyszobába: kilátás a Balatonra, a kikötőre. Azt hiszem, a legszebb szoba, ahol életemben aludtam. Ha jól emlékszem, azért „király”, mert IV. Károly is aludt itt. A finom vörösbortól aludnék rögtön, de megkaptam a 2013. évi tihanyi kalendáriumot, s legalább gyorsolvasással végigolvasom Richárd atya 2012. évi naplóját. Meg az én kis írásomat is… Reggelre kelve nem látni ki az ablakon, mindent befödött a hó, az atyák közül volt, aki már a szomszédos településeken teljesített szolgálatot, egyedül reggelizem, Richárd atya gondoskodik még kávéról, de ő is indul tovább. Honorárium nincs, kacsint, de kapok egy csodás Tichon albumot, meg egy üveg Apátok borát. Pedig óriási honorárium az, hogy összejött itt tegnap vagy száz őszintén érdeklődő ember, s az is, hogy megéreztem valamit Tihany szelleméből, lelkiségéből.
Itt hozzászólhat!
