Tegnap este gyalog mentem végig a Belvároson a Szarvas Gábor-asztaltársaság Akadémia-beli vacsorájára, a csak nevében Szarvas-vacsorára. A Belváros régi és új sétálóutcái élnek. Merész terv volt az új sétálóutca létrehozása, gyakorlatilag az autók kitiltása, de sikerült. Láthatóan mindenhol nyüzsögnek az emberek, sétálnak, kiülnek, nézelődnek, barangolnak, zenét hallgatnak, mozdulatművészt vizslatnak. Elgondolkodtam azon, hogy ha az elmúlt 20 évben nem éltem volna Pesten, most hogyan csodálkoznék rá a városra. Azt hiszem, örömmel. Bár voltak nagy megállások, azért a Belváros képe jelentősen átalakult. Sok okos döntés született a közösségi közlekedésben (buszsávok, összekapcsolt buszútvonalak), létrejött az Oktogon, majd a Ráday utca körüli vidám negyed, most pedig a Belváros sétálóövezete nőtt meg. És hamarosan a Károly körút is megújul. (Igaz, a bölcsészkar előtt 2002 óta háromszor szedték föl a járdát, ma ismét áthelyezték a villamosmegállót, de már látszik, hogy lesz eredménye a megpróbáltatásoknak.) Új városnegyedek nőttek ki a földből, gondoljunk csak a lágymányosi kampuszra, vele átellenben a sokat bántott (általam kedvelt) Nemzeti Színházra és Műpára, de Ferencvárosra, Angyalföldre is. Élhetőbb, barátságosabb, „alternatívabb” a város a sorra nyíló „kulthelyek”, „romkocsmák” által is. Nekem tetszik a megújult Örs vezér tér, s most, hogy kizöldült, igen jól mutat az Aréna is… Sok-sok kritikám lenne: mikor nyílnak meg a Duna-partok?, milyen szerződések alapján lehet a metróépítés idejét duplájára növelni?, mikor lesz Zuglóban metró? (merthogy ott 20-50 éve megállt az idő…), mikor lesz sok-sok parkoló a metróállomások környékén?… stb. De most a 20 évvel ezelőtti szemszögből és a tegnap esti lágy, kellemes belvárosi estéből néztem Budapestet. Szeretem. (Néha átkozva is.)
Itt hozzászólhat!
ápr
22
