A kórház nagy parkban, egy rendezőpályaudvar mögött, lehetetlen helyen van. A park kissé elhanyagolt, az épületek szétszórva. De belül már minden rendezett. Mindenütt tisztaság, sem átható kórházszag, sem az idős, magatehetetlen emberek magától értetődően sokszor nehéz szaga sem érződik. Szombaton egy egész folyosóra (kb. 6 szoba) egy nővér van beosztva, folyamatosan jár-kel. A legtöbb beteget etetni kell, mindenkit gyógyszerezni, a magatehetetleneket tisztába tenni, némelyiket lekötni. Szombaton-vasárnap nincs a gyógytornász. Pénteken tanácsolta, hogy hétvégén mozgassuk a beteget, ne sajnáljuk, hiába jajgat. A műtétre három napra ő kiülteti és felállítja őket. A betegek csöndesek, most kevés látogató van, a betegségtől való félelem mindenkire visszafogottságot, engedelmességet parancsol. A nővérnek borravalót (itt hálapénznek mondják) akarok adni, nem fogadja el. A héten testvéremtől is csak egy valaki fogadta el. Annyi nehézségről hallunk az egészségügyben, itt béke, nyugalom és rend van.
Itt hozzászólhat!
márc
9
