Ápoló

Vasárnap a traumatológián. Anyuka, nem kellene ezt kihúzni! Anyuka, tornáztassa a kezét! Mennem kell, várnak a gyerekek. A banánt nem eszem meg, tegyük el a gyerekeknek. Fiatalember, kérem, segítsen. A fiókban a gyógyszer, én nem tudok megmozdulni, ejtse a számba, és adjon friss vizet, szívószállal, a friss víz elég, nem kell ásványvíz. Nyolcvan éves vagyok, mit akarjak még. Nem, anyuka, nem nyolcvan, hanem nyolcvankilenc. Tényleg? Igen, 1924-ben születtél. Tényleg akkor születtem. Fiatalember, legyen szíves felhúzni. Jaj, nagyon fáj. Mondjad meg őszintén, apuka már meghalt? Fiatalember, megigazítaná a párnámat? Nekem ki kellene mennem, mert várnak a gyerekek. A banánt tegyük el a gyerekeknek. Te most hol laksz? És hol dolgozol? Fiatalember, kérem, húzza lejjebb a hálóingem ujját, a nővérke vérnyomásmérés után elfelejtette. Igen, itt volt a Marika is, nagyon szép hosszú fekete haja van. Fiatalember, a nővére, a Mimike mikor jön? Valamit tenni kellene, egy nyolcéves kislány eltévedt, ki kell mennem, hogy segítsek neki… Anyuka, nem kellene ezt kihúzni!