Magyar Horác

Exegi monumentum aere perennius… „Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb / S a királyi gulák ormánál magasabb, / Éhes záporeső, bamba-dühös vihar / El nem döntheti ezt, állja a végtelen / Évek hosszú sorát s a rohanó időt […]/ Én szabtam görögök mértékére latin / Verseket legelőbb. Büszke lehetsz reám, / Adj hát érdememért Delphi-babért nekem / S légy kegyes, koszorúzd, Melpomené, hajam.” (Kosztolányi Dezső fordítása) A perennis szótól indultam, ide érkeztem. S közben eszembe jut Janus Pannonius, Berzsenyi Dániel és Ady Endre.