Húsvéti üdvözletet kaptam sms-ben: „Kedvesek! 2011 Húsvétja hozza el mindannyiunk békességes megújulását Isten áldásával.” Úgy legyen!
Természetesen a Kedvesek! itt nagyon kedves. De a kedves nem mindig jó. Ki a kedves? Aki kedves. Aki közel áll. Tanárnő kollégám kikéri magának, ha egy hallgató azt írja neki: Kedves Tanárnő! Én is kapok ilyen levelet. A kedves bizalmasságot sugall. Mi kellene helyette? Nyilván a „Tisztelt”. Egy – velem sokban ellentétesen gondolkodó – kollégámnak mindig ezt írom: Kedves X.! Mégsem írhatom neki, hogy Tisztelt. De a kedves-ben benne van a bizalom, a kedvesség, holott szinte semmiben nem értünk egyet. De legalább beszélgetünk, s ezért illőnek érzem a kedvest… És ez a kedves csak egy a sokféle megszólítási zűrzavar közül.
Most kaptam levelet egy kőbányai rádióhallgatómtól. Idősebb nálam, tegez, és kéri, ne sértődjem meg, mert a tegeződésnél nincs szebb, ő szeretné, ha küzdenék az általános tegeződésért. Idézem: „a magázás távolságtartó, főleg az ismeretlenek közötti beszélgetésben. Az önözés tiszteletadás fölfelé. A tegeződés a kölcsönös szeretetnek, megbecsülésnek, bizalomnak – szerencsére egyre növekvő társalgási formája. Véleményem szerint Te lennél a legalkalmasabb Személy, hogy ezt a formát – angol módon – forradalmi gyorsassággal, a Nagyközönséggel és a Nagyvezetőkkel elfogadtasd.”
Még gondolkodom, hogy letegezzem-e kortársaimat…
Itt hozzászólhat!
