Kutyasz@r

Ma egész nap otthon ültem a számítógépnél, írtam. Egy nagy tanulmányon dolgozom, délután már „kockás” lett a fejem az írástól, már az 50 ezredik karakternél jártam, és nincs vége. Ilyenkor ebédelni se nagyon szoktam, egy egészségtelen porleves („pohárleves”), meg egy szombatról maradt rétes volt az ebéd. És a téma is nyúlik, mint a rétestészta. Könyvtárazni kell, idegen nyelvű szakirodalom kell, úgy érzem, hogy megfogtam valamit, ami nem ereszt. Gyakran a szakmai témáimmal álmodom. – Délben pihenésképpen kinézek az ablakon. Egy kutyasétáltató nő áll a kerítésnél. Mindig két kutyát sétáltat. Látásból ismerem. A két kutya éppen az ablakom alatt, az általam rendbehozott, beültetett utcai előkertbe sz@rik. Sok ezer forintért telepítettünk örökzöld futóbokrokat, éppen azt kaparják szét az ebek. Persze, közterület. A nő nyugodtan áll, a kutyák nyugodtan végzik a dolgukat. Kinyithatnám az ablakot, hogy ugyan már nem kéne. Nem nyitom ki. Csak nézem, hogy a tavaly nyári munkámat hogy teszik tönkre. – Délután elkezd esni a hó, és betakarja a kutyasz@rt. – Szoros összefüggés van az általános műveltség rohamos csökkenése és a mindennapi kulturáltság között. Először Hankissnál olvastam effélét, a 80-as években. Azóta rosszabb.