Szlovákul fogad. Kicsit értem. Iskolából jöttél? Tanulsz? Mozsna, vjem? (Félig szlovákul, félig oroszul felelek… Tréfálni próbálok. Furcsán néz rám.) Most ment el egy egér… (Remeg, hallucinál.) Elmegyek én is az erdőbe… Nem küldhetlek el. Szép az inged, meg az is… Nekem is jó lenne egy ilyen blúz… Téglából van? Ha látsz valahol, vegyél nekem is… A szemem, jaj… Ott van egy templom… Most ment el egy madár… A pincébe vannak… Add ide, én is írok valamit… (Odaadom, szájába akarja venni a ceruzát. De nem tud írni. Mint apu, az utolsó napokban, ő is írni akart, föl is rajzolt valamit, valamit, amit már odaát látott, és nekem el akarta mondani. Hogy kezdjek majd vele valamit, valami tudományosat. Most is megvan, nézegetem, de nem értem. Mint a székely templomok titkos festményei.) Mozsno, vjem… Az én legkisebb fiam… Az én legkisebb fiam… Hadd csókoljalak meg. (Csoóri Sándor, Anyám fekete rózsa című verse jár fejemben.)
Itt hozzászólhat!
ápr
4
