Majális

Mozgalmi dalokkal, „termelési” riportokkal emlékezik a Kossuth reggeli műsora az egykori május 1-jékre. Elébb a kisvasút kapcsán Rákosi elvtársat köszöntötte a gyermekkórus, most sztálinvárosi riport megy lelkes Rákosi-köszöntővel, tapssal, „a mi édesapánkkal”. A lelkesedés persze erőltetett. Talán megmosolyogtató: Sződd a selymet elvtárs… 1957. május 1-jén tele van a Hősök tere. Most éppen Kádár 1957. május 1-jei beszéde hangzik: „Tűrjük-e tovább, hogy lemészárolják a nép elejét?” – Az 1970-es években édesapám elvitt a felvonulásra, valamelyik sarkon gyülekeztek akkor az intézet munkatársai családtagjaikkal. 1977-ben gimnazista társaimmal színes tréningben mozgó alakzatokat mutattunk be a tribün előtt, emlékszem, néhány méterre a párt vezetőitől. Sörre és virslire nem emlékszem. Tabáni LGT-koncertre viszont igen. – Ma már furcsa, nosztalgikus érzés. A kötelező, élénk, pezsdítő daloknak furcsa bája (?) lett. A párttal, a néppel egy az utunk… Már régen nem kötelező, hosszú évek óta nem is hallottuk, más hangulata lett: Éljen május 1-je, énekszó és tánc köszöntse…