Valószínűleg a tanítványom is volt. Akkoriban, amikor oda járt, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola művelődésszervező szakosainak néprajz órákat tartottam Budapesten. Később kétszer találkoztam vele. Akkor már a médiahatóság vezetője volt. Először két éve, az ifjúsági sajtófesztiválon. Kezébe nyomtam a Médianorma című kötetemet. Igen kedvesen kérte, hogy dedikáljam neki. Egy évvel később ugyanott találkoztunk, a büfében várakozott. Nem mentem oda hozzá, nem szeretek tolakodni. Akkor ő odahívott. „Szeretem a műsorát” mondta. Jólesett, de hát mit mondhattam volna. Beszélgettünk egy keveset. Valamit fölírt egy szalvétára. Azután ment a sajtótájékoztatóra. Utoljára a júniusi Wagner-napokon láttam a Müpában, a darab szünetében sétált a ház előtt, nem mentem oda hozzá. Talán nem vett észre. Ma már sajnálom, hogy nem szólítottam meg. Állítólag a bulvárlapok már tárgyalták, de én nem tudtam, hogy évek óta küzd a halálos kórral. Kedvesnek, szelídnek ismertem, aki hallgatja és szereti a műsoromat. Kár, hogy nem tudtunk hosszabban beszélgetni. Isten nyugosztalja.
Itt hozzászólhat!
máj
7
