Szombaton délelőtt a nagyváradi árnyas Körös-parton, egy nyelvész-ankét részeként hallom az erdélyi mondást: Ne segíts, Uram, csak csodálkozz! Változatát is: Ülj le, Uram, és csodálkozz! Eszembe jut egy távoli országban történt kalandom. Évtizedek óta ismertem az illetőt, aki most egy nagykövetség vezető munkatársa. Mivel régi barátok voltunk, mindig mondta, menjek el az országába, ő majd mindent megmutat. Harminc évvel később elmentem az ő országába. Csak annyit kértem, hogy ellenőrizze az interneten talált utazási irodát. Azt mondta, rendben. Megérkezve kiderült, hogy az utazási iroda egy ócska autó, amely egy nagyon rossz külsejű emberrel a ködös éjszakában elkezdett száguldani egy autópályán – szemben a forgalommal. Egy titokzatos szállodába vitt, ahol rögtön kérték a pénzt. Mondtam, hogy majd reggel. Reggel megszöktem. Persze sokat vesztettem így is. Az első nap végén azt mondtam, kimegyek a reptérre, és kerül, amibe kerül, irány haza. Azután maradtam. Egy hónappal később már pontosan tudtam, hogy ez az ország a turisták átverésére szakosodott. Ez az egyik formája. A másik formája a reptéren elfogott turista, akit kamu szállodába visznek és iszonyatos árat számítanak föl a hideg, koszos szobákért. Az első nap után azt mondtam, soha többé ide. Egy hónap után azt: most már megismertem ezt az országot, nehéz megszokni, de olyan csodás, hogy visszajövök. Csak senki ne segítsen!
Ennyit a barátságról, a szép szavakról, az ígéretekről… Ne segíts, Uram, csak csodálkozz. Illetve: Óvj meg a barátaimtól, az ellenségeimmel magam is elbánok.
Itt hozzászólhat!
