A magyarság legdélebbi tájának központja Versec (Vršac, Szerbia), alatta már csak Székelykeve van. Közeledve Versec felé (Újvidéktől 160 km) feltűnnek a síkságból kimagasló kárpáti hegyek. A város fölött magasodó hegyen meseszép kápolna a gondozott szőlőültetvény fölött, majd még magasabban a Zsigmond-torony áll őrt. A város félkörben öleli körül a hegyet, nekem Katmandu jut eszembe róla. Persze jóval autentikusabb hasonlat: Nyitra (Zobor-hegy), Sátoraljaújhely (Magas-hegy), esetleg Dévény. A verseci Szent Gellért templom Schulek Frigyes alkotása, még nem tudom, amikor rögtön rámondom: ez itt a Mátyás-templom! Belülről pedig szinte egészen az. Ha egy kicsit nagyobb tér lenne előtte, jobban kiemelné szépségét. Öt házra tőle, a szocialista párt mai irodájának helyén született (150 éve) Herczeg Ferenc. A Verseci Petőfi Sándor Kultúregyesületben nagyon várnak bennünket. A 40 ezres városban 2 ezer magyarról tudnak, ebből 500-an beszélnek magyarul, és 30 gyerek jár az anyanyelvápoló szakkörbe. 20 éve nincs magyar iskola. Van viszont anyanyelvi tábor, tablóik a falon. Összefogott Helvécia, Csíkkarcfalva (Erdély), Zétény (Szlovákia) – mindig egyik helyen van a tábor. A tablón szereplő mottó: „Ígérem, a magyar nyelvet megtartom”. Az egyesület vezetői szeretnék, ha munkájukat megismernék. Ők ugyanis a kisebbség kisebbségei, peremterületi szórvány, ha ilyet egyáltalán mondani lehet. Fáradtak, szomjasak vagyunk: kapunk birspálinkát, üdítőt, kávét… Címeket cserélünk, írni fogunk róluk, hogy ne legyen természetes itt a dél-Délvidéken az, hogy a boltra az van írva Papp, egy másik embernek az a neve, hogy Tóth András, de már egy szót sem tudnak magyarul. Megcsodáljuk a verseci sajátosságot, az utcai ablakok közül az egyik kifelé domborodik, hogy nézelődni lehessen, ez a kibicablak (Kibicfenster), mi leselkedőablaknak mondanánk. A tárgy megmaradt, de a szokás már elmúlt, senkit sem látunk nézelődni. (A július 10-i tanulmányi kirándulást az újvidéki Apáczai Nyári Akadémia történelem és magyarság szekciójának, személy szerint Dulka Andornak és feleségének köszönjük.)
Itt hozzászólhat!
