Hogyan kutatok?

A táborvezető (Zsombor) arra kér a DUE-táborban néhány szakmai vezetőt,  hogy öt percben mondjon valami érdekeset, akár hihetetlent magáról. Lehetőleg ne legyen önsztárolás. Katáról megtudjuk, hogy ő a magyarországi slam (szlem) meghonosítója, s le is játszik egy kortörténeti szlemet. Anka a Bátor Táborról beszél. Vaga a beteg gyerekekért való futásról. Tasi bájos iróniával arról, hogyan építik fel egy koncert színpadát. Kisherceg arról, hogyan állította fel a magyar Parlamentet. Dani arról, hogy egy egyetemi szemináriumi dolgozatból hogyan lett a Hírcsárda, s hogy ezt komolyan vette egy fontos személy… Én pedig mit mondjak? Azzal kezdem, hogy a tudományos munkáról lenne szó. Ami fáradságos, hosszú, unalmas. Sok-sok tanulás, módszertan, kísérlet, olvasás, könyvtár, ülés, körmölés, szemfárasztás. Éveken át. Ennyi. Meg még valami. Az élet. Huszonévesen a gödöllői HÉV-en, graffitik után vadászva. S lett belőle egy nagy gyűjtemény, az első graffitigyűjtemény a szocialista szektorban. No meg, hogy mindenkinek van egy téglája a börtön falában, én pedig már meg is tapogattam azt. A Kalocsai Fiúnevelőben, úgy 87-ben. Ott jártunk az első magyarországi tetováláskutatás kapcsán. S hogy a pálinka is lehet tudományos téma. Már egyetemista koromban kiderült, hogy elhanyagolt terület. Nekifogtam. Ennyi fért öt percbe. S arról nem is szóltam, hogy mi foglalkoztat mostanában. Majd folytatom. De most egy ideig annak örülök, hogy ilyen kiváló emberek dolgoznak egy csapatban.