Utolsó nap a könnyes búcsú előtt a nagyszámú vezetőségnek köszönetet mondunk. Kávé, tea, sütemény, pohár bor. A táborvezető a zánkai partközeli cukrászdában próbálkozik: délután jönnénk 25-en. A tulajdonos megdöbben: és akkor hová ülnek a vendégeim? * A táborvezető elmegy a környékbeli borospincébe: délután jönnénk 25-en. A kiszolgáló megdöbben: és a tulajdonos tud erről? Ha esetleg szólna neki, javasolja a táborvezető. Nem, ő nem tud szólni a tulajdonosnak. * A táborvezető harmadik próbálkozása, hogy a zánkai Balaton-parton az egyik helyi borozóban venne néhány üveg helyi bort. Szombaton délután egyetlen borozó sincs nyitva. * A táborzárót a tábor kertjében tartottuk egy árnyas fa alatt. A menzáról fehér bögréket hoztunk és kértünk teát. Összesen két kancsó menzatea volt (a betegeknek), azt ittuk meg (nincsenek betegek). * Ha Zánkán a vállalkozók panaszkodnának a visszaeső idegenforgalomra, kéretik nem foglalkozni velük. * Pozitív záradék: táborzáró után nyolcan átugrottunk Köveskálra a Pálffy-pincészetbe. Borsor, kolbászkrém, zsíroskenyér. Jól jártak. (Mi is.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás