Évek óta szemlélem a diáktáborban a mindennapi magatartásformákat. Amikor először vagy sokadszor szülők nélkül élnek a gyerekek. Most egy csokor a negatív jelenségekből. Árulkodó jelek. * Rendszerint panaszkodnak az ételre. Megfigyelhető, hogy leves és főzelék alig kell. Sokan az ebédlő ajtajából kifordulnak és mennek a partra hamburgerezni. * Ha valaki az ételt kiviszi magával a tábor területére, esetleg a szobájába, elfogyasztása után az evőeszközöket otthagyja. Egy tál félig megevett rizses hús egy hétig ücsörgött egy kerti padon. Három piszkos tányér a folyosón, a földön, 25 táborvezetőségi tag és 70 táborozó kerülgette, míg az utolsó előtti nap visszavittem a konyhába. * A szobákban mindig irtózatos a rendetlenség, igaz, szekrény alig van. Laptopok, egyéb értékek szanaszét. Szerencsére semmi sem tűnt el. * Vannak szemétgyűjtők, de már a harmadik napon papírpoharak, újságok hevernek szanaszét. HZS szakmai vezető látványosan kesztyűben összeszedi a szemetet. Senki nem segít neki. * A zuhanyzót sajnos nem takarítják. Pontosan fél nyolckor érkezik a takarítónő, amikor az ébresztő is van, talán erre fogja, hogy oda nem megy be. A kosz iszonyatos, a fogkefét sincs kedve letenni az embernek. A fiúk a sokszor félig-negyedig telt (drága) tusfürdőket a zuhanyzóban hagyják. (Én még akkor is nyomkodom, amikor már egészen biztosan üres.) SZA táborvezetőségi tag a lánymosdókat domesztosszal kitakarítja. * Szinte lehetetlenség elérni, hogy időben lefeküdjenek. A táborok egyik varázsa az éjszakázás. Ami rosszabb: éjjel a folyosón hangosan beszélgetnek, nevetgélnek, pedig azért többen alszanak már. * Most már nemcsak búcsúparti, de felezőparti is van. Őrjítő zene, nem lehet táncolni rá, csak feltartott kézzel ugrálni. Testedzésnek jó. A hangerő olyan, hogy a dallam és a szöveg nem érthető. * Bár nagyon sok lap, műsor készül, néhányat leszámítva a megközelítés: bulvár. Gyors, felszínes, hülyéskedős. * Korábban olyan természetes volt, hogy reggel mindenki mindenkinek köszönt. Idén már nem. (Bár lehet, hogy csak velem volt így, nem tudták, hogyan szólítsanak.) * Mindent összeadva persze nagyon élveztem a tábort. Megfigyelői szerepben sokat tanultam.

Itt hozzászólhat!

Megosztás