A világörökség – nálunk

Ismét egy szép, hosszú hétvége Ragályban, az Aggteleki-hegységben. 1996-os emléket idézve térkép alapján becserkésszük a Béke-barlangot. Akkor Jakucs László professzor vezetett, ő mutatta meg az általa az 50-es években fölfedezett barlangot, s lenn, átvizesedett gatyámra akkorát csapott barlangásszá történő felavatásként, hogy most is fáj… Jakucs Lászlóra is emlékezem, a kiváló és csodás stílusban mesélő-író professzorra. (Halálos ágyán még kézbe vehette a neki szánt könyvünket, örült neki, kedves levelet írt nekem, őrzöm.)  A barlangot alig találom meg. Az Aggteleki-hegység turistaútjai benőve, a térkép és a táj nem stimmel, turista egy szál se, s a jelzés is el-eltűnik. Már majdnem visszafordulunk, amikor a múlt ködéből kissé ismerőssé válik a táj,  felbukkan a kis kulcsosház, s nem messze tőle föllelem a barlang benőtt, mesterséges lejáratát. A világörökség része… van rá fölírva. Persze ide csak engedéllyel lehet lemenni. * Tovább Jósvafőre a néptelen, el-elvesző turistautakon. Ott zárva az étterem, csak a pénztárban lehet üdítőt venni. Turista egy szál se. A világörökség része… Amint ücsörgünk a napon, egy méretes BMW-vel érkezik egy fejes. A világörökséget lehetőség szerint ilyen kocsikkal kell védeni. A turistákkal pedig nem kell törődni. * Visszamegyünk Aggtelekre, éppen jön a Jósvafő-Budapest járat. Aggtelekig egyedül vagyunk rajta. * Fölrémlenek bennem Jakucs professzor előadásai, hátborzongató anekdotái, a csodás aggteleki hosszútúrák emléke, valamint a Bódvarákó fölötti felhagyott bányajáratból nyíló Esztramos barlang ezer fényben pompázó vízi és cseppkővilága… Robbantották a bányajáratokat, s egyszercsak belerobbantottak ebbe a bezárt földi csodába… * Még a hetvenes években Hegedűs László gödöllői villamosmérnök azt írta nekem: az Aggteleki-hegységről az amerikai nemzeti parkok jutnak eszébe. Aggtelek és környéke a világörökség része… És mi lehetne még? * Visszatérve Ragályba ismét rákérdezek, hogy Ragályi Eleméren kívül tudnak-e a falu másik neves személyiségéről. Én Király Istvánra gondolok, akinek utolsó előadásait még hallgattam az ELTE-n. Nem tudnak róla.