Bár az autópályát már régen átadták, még sohasem voltam autóval Debrecenben. Most is csak azért mentem autóval, mert este még Hatvanban is volt előadásom. Tíz éve jártam már a „Kollégiumban”, hol Nyilas Misi is lépkedett, de alig találtam rá a hátsó udvarra, ahová parkolni állhattam be. Tettem egy szép kört Debrecenben, míg rájöttem, hogy nyugodtan ráfordulhatok a kis utcára. A rektorhelyettes felhívta a figyelmemet rá, hogy ott fogok előadni, ahol Kossuth Lajos is állt. Na, ezért szeretem a hazámat. A tanévkezdő „csendes napon” a 21. századi magyar értelmiségi – általam vélt – apró-maró gondolatait fogalmaztam meg. Kiindulva a retorikából és belefutva mai világunk sűrűsödő jelenségeibe (tünetek: közélet, mediatizáltság, szimultaneitás, széles jelen, ikonikus fordulat, gyorsulás, időhiány, halmozás, agresszió – kommunikációs válság). Befejezésül: visszatalálás önmagunkhoz, hagyományainkhoz, begyakorolt kulturális szokásainkhoz. Nem tudom, hogy erre számítottak-e. De kaptam virágot, könyvet, tapsot és egy Gerundium nevű (botszerű üvegben tárolt) pálinkát. – Hatvanban vagy hatvan középiskolás jött el az előadásomra, éppen diákpolgármester-választás volt, kezet fogtak velem a diákpolgármesterek, és mosolygósan gratuláltak előadásomhoz, éppen úgy, mint a nagyok. – Este, Pest felé autózva olyan különös (kék, sárga, vörös) fények bukkantak fel a város fölött, hogy legszívesebben megállítottam volna az időt. – Az utcánk félig lezárva, egy fa kidőlt. – Ma megkértek, hogy a Corvinus kertészmérnöki karán is hirdessem az igét, persze, hogy elmentem, tapsot kaptam, egy magyar értelmiségi a 21. században.
Itt hozzászólhat!
szept
18
