Ismét fekete zászló a Kar bejáratánál. Szabó Péter, a bölcsészkar népszerű, kedvelt tanára, talán mondhatom: barátom, tíznapi kóma után meghalt. Két hete, ugyanebben az időpontban az udvaron rám köszönt: „Jó a műsorod, Géza!” Pontosan nem tudom, mi történt. Az Arany János utca környékén találtak rá, telefon, pénztárca nem volt nála. Egyesek szerint: leütötték, kirabolták. Nem tért magához. Péter történész volt, népszerű könyvek, tankönyvek szerzője. Mindig derűs, vidám. A gödöllői főiskolán barátkoztunk össze. Az ELTE nagyrákosi kutatóhelyén szerveztünk tájismereti táborokat, ő festegetett is. Élveztem a stílusát, sokat nevettünk. Édesapja könyvéhez bevezetőt írtam. Ő már a második kolléga, akit…
Talán tíz éve történt, hogy A. E.-t, a teológia PhD-hallgatóját egy pártfogoltja (drogosok megmentésével foglalkozott) megölte. Vele is éppen egy héttel korábban ebédeltünk együtt, minden szavára emlékszem. Rá egy héttel dermedt csönd a teológián. E. nincs többé.
Karunk így emlékezik meg Szabó Péterről: http://www.btk.elte.hu/hir?id=NW-1517
Itt hozzászólhat!
