Záróbeszéd a 41. sátoraljaújhelyi Szép magyar beszéd versenyen,

Széphalom, Kazinczy-emlékcsarnok, 2013. okt. 20. 8.30

Tisztelt Vendéglátóink, Tisztelt Vendégek!

A nyelvnek kiemelkedő szerepe van az emberré válásban, az anyanyelvnek kitüntető szerepe van személyiségünk, gondolkodásunk alakulásában.

Az anyanyelvről a következőket állíthatjuk: elsőnek megtanult nyelv; általában a szülőktől sajátítjuk el; az elsajátítás spontán, ösztönös (az anyanyelv „játszva bővül”); természetes könnyedség figyelhető meg a használatában (mind a szövegalkotás, mind pedig a szövegértés területén). Még néhány jellemzővel tovább árnyalhatjuk: elsődleges (elemi); alapvető gondolkodási és társadalmi kategorizálás meghatározója; világszemléletet határoz meg; közvetlen környezetben eligazít és helyünket kijelöli; öntudatot (én-tudatot), identitást jelent, határoz meg; nyelvközösséghez való érzelmi kapcsolódást jelent; alkotó továbbfejlesztésére spontán módon ad lehetőséget (nyelvi játék, humor); hallgatni, álmodni is leginkább anyanyelven tudunk. Összefoglalva: „reflexnyelv”, vagyis a gondolkodás közvetlen eszköze. Mindennek nyelvpolitikai, sőt erkölcsi következménye: kiemelt, „különleges” nyelvi (nyelvi-jogi) helyzetet érdemel (mint tudjuk, a világ anyanyelveinek túlnyomó többsége nem kapott ilyen kiemelt státuszt).

A nyelvészek úgy vélik, hogy a nyelv bizonyos „ideái”, nyelvelsajátítási programja már velünk születik, de ez még nem az anyanyelv, hanem csak a nyelvelsajátítás lehetősége. Én gyanakszom arra, hogy az anyanyelv bizonyos jellemzői is velünk születnek: Kodály Zoltán úgy vélte, hogy a zenei anyanyelv megtanulása már a magzati korban, az anya-gyermek kommunikációban elkezdődik. Nem mindegy, hogy a várandós édesanya énekel-e, zenét hallgat-e. Ha ez így van, akkor bizony az anyanyelv „dallama” is már a magzati korban bevésődik. Valószínűleg ezért nevezték el a népek anyanyelvnek az anyanyelvet, s nem mondjuk apanyelvnek. Anyanyelvünk különleges bevésettségét az agykutatók által feltárt idegrendszeri, agyi plaszticitás, vagyis az első évtizedben megnyilvánuló különleges rugalmas gondolkodási, cselekvési, játékképesség is elősegíti. Az anyanyelv alapvető, mély beépültségének, folyamatos működésének jelei a tudatalatti-ösztönös (nem kontrollált) viselkedésből kimutathatók. Sok területet szoktak fölsorolni, amikor nem leplezhető az anyanyelv. Ilyen az indulatból, nem kontrolláltan feltörő nyelvi jelenségek (indulatszó), a számolás, az álomban való nyelvhasználat, de sokszor feszült helyzetben elég lehet egyetlen árulkodó „első nyelvi”, „hazai szó”. Az anyanyelv elnyomható, de váratlan, kontrollálatlan pillanatokban mindig előbukkan. Így például a leépülés időszakában előbb életünk későbbi eseményei tűnnek el, s újra felbukkannak a gyermekkor emlékei, szavai.

Cselekvéseinket sokkal inkább érzelmeink, mint értelmi megfontolások mozgatják. Ebben is döntő szerepe van az anyanyelvnek. Egy kísérlettel kimutatták, hogy anyanyelven több kockázatot vállalunk, mint idegen nyelven. Idegen nyelveken racionálisan döntünk, anyanyelven emocionálisan. Az emóció, az érzelmi lét embervoltunk jellemzője, a kreativitás motorja, úgyhogy ez újabb bizonyíték arra, a mélyen és jól beépült anyanyelv a személyiség páratlan gazdagítója.

Azt is tudjuk, hogy többféle gondolkodás van: nagy vonalakban nem verbális, tehát nem nyelvre épülő, és verbális, nyelvi. A nem nyelvi, tehát logikai, zenei, képi gondolkodás rendkívül fontos. Agykutatók szerint a magyar nyelv sokat megőrzött a képi gondolkodásból: szavaink módosulásai, metaforikus szóhasználatunk a bizonyíték erre. A képi gondolkodás sok tekintetben árnyaltabb, és gyorsítja a felfogást.

Manapság „identitásokról”, sőt identitás-konstrukciókról beszélnek, föltételezhető azonban egy alap-identitás, és ezt az előzőek alapján az anyanyelv objektív módon jelöli ki: a velünkszületettség, idegrendszeri, agyi plaszticitás, ösztönös jelek, érzelmi kötöttség, és a nem verbális gondolkodásformák. Ankerl Géza szerit: „az ember anyanyelve (…) egész életet kísérő önazonosság oszlopa”. Ne feledjük: az anyanyelv identitásunk oszlopa!

Az anyanyelv különleges érték. El lehet dobni, el lehet nyomni, de bizony olykor váratlanul előtör, előbukkan a félhományból, és meglepetéssel tapasztaljuk, erősebb, mint gondoltuk.

Ezekig a gondolatokig kevesen jutnak el. Még a nyelvészek nagy része számára is a nyelv egyszerűen csak kutatási terület, szabályok keresése, törvények megállapítása. Tudnunk kell, hogy a nyelv, de különösen az anyanyelv több mint szabályok, törvények együttese, olyan különleges jelenség ez, ami egész életünk, közösségünk, közösségeink alapvető meghatározója és működtetője. Ezért nem mindegy, hogy hogyan és mennyire tanulja meg a gyermek az anyanyelvét, nem mindegy, hogy a beszélők milyen tudatosultsági fokra jutnak el. Egyébként itt is érvényes az élcsapat: nem kell mindenkinek mindent tudnia az anyanyelvéről és az anyanyelvéből. Elég, ha van egy élcsapat, amely jobban, választékosabban, tudatosabban akarja és tudja használni-alakítani a nyelvet.

Ez zajlik most a Szép magyar beszéd…, a Kazinczy-versenyeken, ezt szolgálja a nagyon sok népnél megfigyelhető anyanyelvi-nyelvművelő-nyelvi-kulturális mozgalom. Köszönet az ebben és ezért fáradozó közéleti személyiségeknek, íróknak, költőknek, színészeknek, tanároknak, tanítóknak, az itt ünnepi díszben megjelent diákoknak. Ők még nem tudják, de én már tudom, hogy sokáig emlékezni fognak ezekre a napokra, erre a hűvös reggelre, Sátoraljaújhelyre, Széphalomra, Kazinczy-emlékcsarnokára, ahol különleges erővel hat ránk a magyar nyelv nem is minden tekintetben feltárt szelleme: elődeink több ezer éve kódolt üzenete, jelenünk legmeghatározóbb élménye és öröme, valamint egy üzenet a jövőnek.

Befejezésül hadd idézzem Sík Sándor költőt. Most ötven éve távozott el, januárban lesz születésének 125. évfordulója. Titkot, küldetést, kitartást fogalmaz meg Az acélember (Ének a sürgönypóznáról) című verse:

Tudom, a mi törvényünk állani: / Mi vagyunk a Vezeték várai.

Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek, / De rajtunk megyen át az Üzenet.

Az ismeretlen Igét hordja vállunk. / Bennünket ideállítottak. Állunk.

Itt hozzászólhat!