Nan Madolért mentem el Mikronéziába. Óceánia óriási térségében, a kultúrák és nyelvek kavalkádjában csak néhány korai kőkultúra maradt. Elsősorban mindenki a Húsvét-sziget titokzatos kőarcait említi, pedig Mikronéziában is van három kőkultúra: Kosrae (Lelu), Tinian Taga király oszlopai (a japánok tönkretették), valamint Guamban ugyancsak Taga király palotájának romjai. De a legtitokzatosabb és leginkább monumentális: Nan Madol (‘helyek között’) csaknem 100 mesterséges, kb. négyzet alakú szigete, Óceánia Velencéje… Mindenfélét össze-vissza írnak róla: hogy már Kr. e. 300-ban elkezdték építeni, s a 19. században a környékbeliek azt mondták, nemrég még sokan laktak ott. De elhagyták, és visszaköltöztek az esőerdőbe. Hihetetlen, hogy egy csendes-óceáni szigeten, a parton, fölépítenek egy várost – részben távolról, 30-40 km-ről vízen szállított kövekből. Hogyan éltek? Mit termeltek? Kinek imádkoztak? Egyáltalán miért építettek kőépületeket, amikor itt ma is tökéletesen megfelel a pálmalevél? Miloslav Stingl cseh néprajzkutatót Sri Lankára emlékeztetik a hatszögletűre faragott kövek, én a kínai és japán pagodák áramvonalait fedeztem fel. Tény, hogy a várost elhagyták, félig belesüllyedt az óceánba, lerombolódott, részben benőtte a mangrove. A szakrális központja maradt meg leginkább, azt gyalog is be lehet járni, a többit csak csónakkal. Mivel csónak nem volt, megpróbáltam gyalog, de már az első lépéseknél elcsúsztam a köveken. Megütöttem a bokám, szerencsére nem vérzett, így a lápos sziklákon még egy darabig lépegethettem. A fényképezőgépemet is leejtettem, fel is mondta a szolgálatot, kétségbeestem, hogy pont most, amikor a legfontosabbat látom egész életemben. Kicsit megrángattam, s újra működött. Nan Madol istenei segítenek, látják, hogy nyitott szívvel közeledem. – Nan Madol ma üres. A trópusi esőerdőben lakók tulajdona, egy-egy bozótosban kérnek néhány dollárt, turizmus nincs. Amikor a helyi pénzbeszedők látják, hogy mennyire érdekel, elmondják, hogy Erich von Däniken is járt itt… Nan Madol, az elsüllyedt város legalább akkora szimbólum, mint a Húsvét-szigetek, egy ismeretlen, titokzatos, magasra jutott, majd elsüllyedt társadalom, kultúra jelképe. Folyton rá gondolok. Egyelőre őrzi a titkát.
Fényképek itt: https://www.facebook.com/geza.balazs.752
Itt hozzászólhat!
