A Fülöp-szigetek csak egy megálló, igaz, hosszas megálló volt Mikronéziába. Előtte megnéztük még a Metro Manila című filmet (Uránia), nem csoda, ha mindig szorítottam magamhoz a táskámat, s ha a taxi kicsit is letért a főútról, gondolatok rohantak meg. Manila óriási város: az óriási ellentétek városa. Felhőkarcolók és persze terepjárók, amelyek portalanítása folyamatos. Mellettük mindenhol laknak: parkokban, padokon, minden utca minden szögletében, bádogtető alatt, szabad ég alatt. A spanyol erőd, az Intramuros ma főleg iskoláknak, főiskoláknak ad otthont. Ide járnak az elit gyerekei: szép egyenruhában, Mekiben és persze utcai kifőzdékben esznek, a legjobb mobiltelefonokkal interneteznek. Az Intramuros fala mellett villanyfényes és egyenletesre nyírt golfpálya. És rögtön mögötte a park, ahol laknak, gyereket nevelnek, állatot tartanak, főznek és szeretkeznek… Szép a manilai Rizal-park, állandóan járőröznek, hogy szép is maradjon. Még elviselhető a tengerpart, ahol sétálnak, masszírozók várnak kuncsaftra és sokan futnak – igaz a tenger felől bűz árad. A turistákkal nem tudnak mit kezdeni. A reptéri taxisok itt is mindenkit átvágnak. Általában 220-600 peso között fizettünk a taxiért. Amikor 1500-at kértek, szóltunk a rendőrnek. Azonnal rámutatott egy másikra, az 550-ért vitt el… Manilából a vulkántúrák drágák és nehézkesek. – Ha már elrepülünk valamelyik szigetre, ott sokkal barátibbak az árak. Mi Boholra mentünk. A földrengés különösen a templomokon hagyott nyomot (szinte mindegyik megrepedt vagy összedőlt). Végülis a legszebb a tengerparti reggelik és vacsorák voltak. Még átugrottunk volna Cebura, de akkor bejött a nem várt tájfun, így az útitervet módosítani kellett. (Lásd a Tájfun Manila felett című bejegyzést.) Szép volt, de ha nem lett volna úticél Mikronézia, a titokzatos Nan Madol, nem mentem volna el. És ha nem megyek vissza Nan Madolba, akkor nem leszek többé a Fülöp-szigetek vendége sem.
Fényképalbum itt: https://www.facebook.com/geza.balazs.752
Itt hozzászólhat!
