Egy hete hangzott el a Tetten ért szavakban emlékezésem egykori fizikatanárnőmre, Monostori Ildi nénire a kőbányai I. László Gimnáziumból. Az adás után rögtön megszólalt a telefonom, jött sms, ímél, sőt körímélek a tanítványok között, fia is megkeresett. Közzéteszem itt is a műsor egy részletét. Talán másokhoz is eljut.
Tavaly meghalt kedves egykori fizikatanárnőnk, Monostori Ildi néni. A legutóbbi érettségi találkozóra már nem jött el, de küldött egy verset. Versbe foglalta emlékeit és a szeretetét. Monostori Ildi néni a fizika mellett népi táncot tanított az osztályunknak. Merthogy évente egyszer feldolgoztunk egy-egy népi életképet. Elsőben a lakodalom, másodikban este a fonóban, harmadikban a szüret, érik a szőlő volt a téma. Ildi nénitől tanultam meg, hogy mindig egyenesen kell járni, kihúzni magunkat, és mindig mosolyogni kell. Ildi néni volt a rádiós szakkörnek a patronáló tanára. Soha nem szólt bele semmibe. Azt tehettünk az iskolarádióban, amit akartunk.
Egyszer tévedtem. Egy állami ünnepségen valami mulatságos dalt játszottam be, vigyázzba álltak rá a vendégek, és senki nem értett semmit.
Ezért kivághattak volna. Ildi néni elmagyarázta az igazgatónak, hogy a zenében koncepció volt. Elhitték neki.
Ildi néni tavaly meghalt. Fia megírta, hogy végakarata szerint hamvait tiszavirágzáskor kell a Tiszába szórni. Csakhogy a tiszavirágzás pontos meghatározása nem egyszerű. Készülni sem lehet rá. Egyszer majd jön egy ímél, holnap lesz tiszavirágzás…
De nemcsak ezért emlékeztem meg róla. Hanem azért is, mert fizikatanárnő volt, és néptáncra, helyes testtartásra és illemre tanított bennünket. És később sokszor küldött levelet a nyelvhelyességi észrevételeivel…
Nekem a tiszavirágzásról, no meg erről az orrom előtt lévő mikrofonról mindig ő fog eszembe jutni. Ha akkor, 1975-ben nem véd meg, aligha teszem be a lábam a rádióba…
Itt hozzászólhat!Tags: Monostori Ildi
