A buddhizmus Mekkája

A Zsigmond Király Főiskolán ma volt a 2. magyar vallásszemiotikai konferencia. Tavaly Bencze Lóránt találta ki, hogy legyen ilyen, a vallásszemiotika szót én javasoltam. Egy nagy teremnyi lelkes diák, akiket lelkesen buzdít Bencze Lóri, tapsolnak, ha tanáraik nevét hallják (például a most jelen nem lévő Szépe György nevét). A második előadó vagyok. Mivel látom, hogy a hallgatók nagyon lelkesen jegyzetelnek (egy alapos, kézzel írt vázlat a jegy feltétele, Bencze tanár úr módszere), előbb általánosságban beszélek a szemiotikáról, elhelyezem a tudományos megközelítések között, fölvetem a tudomány vagy módszer kérdését, és elmondom Szépe tanár úr nekem mondott meghatározását: „napfényes filológia”. Látom az érdeklődést. Ekkor következik Buddha. Előrebocsátom, az, hogy másodszor foglalkozom a buddhizmus jeleivel, csak annyit jelent, hogy érdekel. Nem hódolok be vallási divatnak. (A mai ÉS szerint Magyarországon is alakult buddhista egyház, iskola.) Öt hónapja jártam Buddha szülőhelyén, Lumbiníben. Buddha életének négy nagy szent helye van: a mai nepáli Lumbíni mellett Észak-Indiában, ahol élt, Bodh Gaya – megvilágosodásának helyszíne, Szárnáth – ahol elindította a Tan kerekét, valamint Kushinagar – halálának helyszíne. Valamennyi zarándokhely. Lumbinít már időszámításunk előtt megjelölte egy oszloppal Nagy Asóka buddhista császár, de az emlékhely kultusza csak a 20. században bontakozott ki. Nagy lökést adott az 1997-es világörökségi listára való kerülés. Ekkortól már tervezett fejlesztések folynak a „szent kertben”. A központ egy kör alakú, szigetszerű hely: Buddha lábnyomával, szent tóval, fügefával – s az elmaradhatatlan buddhista színes zászlócskákkal. Innen indul egy széles, vizesárokkal határolt sétány az örök lánghoz, majd kétoldalt a ligetekben a buddhizmus egyes ágainak megfelelő sorrendben a sztúpák, templomok, monostorok foglalnak helyet, illetve éppen épülnek.

Lumbinít bár a „buddhista Mekkának” nevezik, de szó sincs akkora vallási turizmusról, tolongásról, turistaiparról. Ma még egy nagyon egyszerű ligetes, bozótos, poros liget, amely alkalmas a meditációra. Ha nem „tudnánk”, hogy itt született Buddha, nem lenne itt semmi. Előadásomban sorra vettem a kultikus hely kialakulásának (szemiózisának) folyamatát, a szentté váló tárgyi jeleket, és szép felvételeket mutattam. A hallgatók nevettek, amikor azt mondtam, hogy Asóka oszlopát elfelejtettem lefényképezni. Sajnos a szent tavat is, amelyben Buddha anyja megfürdött a szülés előtt… Ahogy írtam a dolgozatot, fölelevenítettem mindent, a port, az óriási gyaloglást, az épülő kambodzsai sztúpát, a borzalmasan hideg éjszakát, a reggeli ködöt, amely továbbindulásunkat is akadályozta.

Előadásom végén végigtekintettem a termen. Horányi Özséb szunyókált.

Tags: Lumbíni, vallásszemiotika