13.45-kor jött az sms-hír, hogy meghalt Mádl Ferenc, volt köztársasági elnökünk. Megrendített. Ilyenkor az ember fölidézi a személyes találkozásokat. Először az aláírásával találkoztam, hogy fölvett tudományos ösztöndíjasnak (1984). Másodszor, amikor 2003-ban átadta az egyetemi tanári kinevezést. A Néprajzi Múzeumban volt az átadás. Nevemből adódóan én voltam az első. Elhangzott a nevem, elöl ültem, felugrottam, és a köztársasági elnök elé léptem. Mádl Ferenc csak nézett. Nem nyújtott kezet. Lehet, hogy csak néhány másodpercnyi kivárás volt. Talán furcsállta, hogy valaki rögtön előtte terem. Talán elnöki rátartás, türelem. Álltunk egymással szemben. Tudtam, hogy én nem nyújthatok kezet… Azután végre kezet nyújtott. Másodszor 2006-ban az egri magyar nyelv hete megnyitón találkoztam vele. Akkor már beszélgettünk is, sőt meghallgatta az előadásomat. Visszafogott, szerény, jóindulatú köztársasági elnökünket sohasem felejtjük.
Itt hozzászólhat!Tags: Mádl Ferenc
