Atyai jóbarátom meghív ebédre, ragaszkodik hozzá, hogy ne egyek menüt és hogy ő fizessen, persze ő libamájat kér. Erőszakkal sem tudom lebeszélni. Sokféle téma jön elő, már a búcsúpohárnál kérdezi: hiszel a fennebbvalóban? Nehezebb kérdést aligha lehet föltenni egy embernek. A lámpa pedig hamarost zöldre vált. Annyit mondok, kapásból: Ekkora beruházás nem lehet hiábavaló. Ez tetszik neki. Kéri, fejtsem ki a naplómban. Természetesen nem fejtem ki nézeteimet. Egy élet is kevés lenne rá. Ekkora beruházás… ezzel vigasztalom magam, ha veszély fenyeget, ha megbetegszem, ha úgy érzem, hogy nincs értelme. Ezzel nyugtatom magam, ha a Föld és lakóinak jelenlegi zsákutcáit látom. Éppen Jared Diamond A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című könyvét olvasom (Typotex, 2009). Ő is úgy véli, hogy a jelenlegi tendenciák folyományaként 2050 táján lakhatatlan lesz a Föld. – Nagycsütörtökön Kaposvárt megszülettek az ikrek: Szonja és Milán. Szombaton már láttam is őket. Ismeretlen érzés, ismeretlen öröm. Szemükbe nézve megpróbáltam elképzelni nyolcvan-száz évüket… Nem lehet, hogy ekkora beruházás hiábavaló lenne. És nincs semmi más lehetőségünk, esélyünk, mint a mindennapi hitünk, a tisztességes cselekvés, a jóakarat, a szeretet, a HIT. (A kérdés bővebb kifejtését lásd összes művemben.)
Itt hozzászólhat!
ápr
1
