Királyi szoba

A hétvégét a tihanyi apátságban töltöttem, egyetemi hallgatókat vittem az apátság vendégházába, Korzenszky atya pedig (hogy aludni is tudjak) felkínálta nekem az apátság királyi szobáját: IV. Károly 1921-ben itt töltötte utolsó magyarországi napjait. Talán a legszebb magyarországi panoráma: az ablak alatt a végeláthatatlan keleti és déli Balaton. Stílbútorok, csodás íróasztal, recsegő parketta. Persze ugyanúgy aludtam, mint máskor, de azért izgalmas volt éjjel egyedül lépdelni a kvadrátfolyosókon, amikor a szerzetesek már nyugovóra tértek, s csak egyetlen kivilágított feszület jelezte a csöndben az irányt. Hajnalban hallottam a zsolozsmájukat, este a vecsernyét. Megnéztem a gyógynövénykertjüket, és hallgatóimmal együtt a vendégek ebédlőjében étkeztünk. Ez a hét a kolostorok jegyében telik: a szombathelyi Martineum kolostorban írom ezeket a sorokat. A kolostorok békéje mindig megnyugtat, elgondolkodtat. Eszembe jut Apám mondata: ha nem jön Anyu, ő kolostorba vonult volna…