Szembeállítom az európai és az indiai világot. Az interkulturális tanulmányok az individuális >< kollektív ellentétet ragadják meg. Annyit tennék hozzá, mi magyarok még fél lábbal itt is, ott is vagyunk. Arisztotelész felhívja a figyelmet az európai duális és a keleti triadikus gondolkodásmódra (mindig van harmadik megoldás). Fel kellene eleveníteni. Az indiaiak bájos nonverbális jele az igenre a fej jobbra-balra ingatása, mintha azt mondanák: ‘nem is tudom’, pedig azt jelenti: ‘igen’. Nálunk ez a fejmozdulat kb. a hümmögéssel, bizonytalansággal jár együtt. A hétköznapokban ez India: mi igyekszünk sorba állni >< ők tolakodnak (ha udvariasak akarunk lenni, itt bizony lemaradunk, cserébe viszont, ha kitoljuk a tolakodót a sorból, akkor azt tudomásul veszi, és nem kiabál, nem verekszik). Törekszünk a csöndre – India zajos: tülkölés, kiabálás. Közlekedés: szabályozott >< kaotikus (igaz van a káoszban egy sajátos rend, amit meg lehet érteni; én úgy tanultam meg, hogy pl. utcán való átkelésnél szorosan rátapadok a helyiekre). Megállás a gyalogátjárónál >< folyamatosan menni, mozogni, kerülni kell. Fokozott félelem mindentől >< nem kell félni semmitől. Az állatok többsége veszélyes, szabályozni kell mozgásukat >< az állatok a testvéreink, együtt kell velük élni. Túlzott higiénia >< bármi, bárhol megsüthető, megehető (egy nem indiai szólás: egy kínai bármilyen repülő vagy négylábú dolgot meg tud enni a repülőgép és az asztal kivételével). Elzárkózás, bezárkózás >< kitárulkozás. Sok a magánügy >< minden a közösségre is tartozik. Tervezés >< majd lesz valahogy. Tulajdon, zárt lakás, magánszféra >< nyílt tér, utca. Környezetvédelem >< bármi eldobható, bárhol elégethető (két sáv között tűzrakás szemétből, műanyagból). Indiában nem probléma a szmog (nincs szmogriadó, mindenki köhög, köpköd), az utcán nem lehet sétálni (mindenhol gödör, ha van járda, ott élnek: főznek, alszanak, játszanak), az utcán élés-lakás (nem tiltott), az összekarcolt autó (minden autó össze van karcolva), a várakozás (idő van elég)… Csodálatos módon így is lehet élni, és pontosan oda jutnak el (talán kicsit békésebben), mint mi.
