A pedagógusok egy része már negyedszázada panaszkodik, hogy valami nincs rendben a gyerekekkel az iskolában. Nekik pedig nincs eszközük (és tudásuk), hogy cselekedjenek. Tudom, hogy a minisztériumba is sok levél ment ezzel kapcsolatban, s az ottani kollégák nem tudtak mit válaszolni. A panaszos pedagógusok egy része elhagyta a pályát, a másik része belefáradt, a harmadik része nyugdíjba ment. A panaszolt gyerekek viszont már felnőttek, kinn vannak az életben, őket lehet látni mindennap az utcán, autóbuszon, villamoson… Mondják: a ma iskolája, a jövő társadalma.

Itt hozzászólhat!