Szeretek elvegyülni. Talán ezért szeretek tömegközlekedni. Jó néhány éve történt. Az egyik legnagyobb közméltóság karácsonyi fogadásáról mentem haza a 78-as buszon. A legszebb öltöny volt rajtam, a kigombolt kabát alól látszania kellett. Egy középkorú férfi nagyon méregetett, majd a Ferenciek terénél megszólított. “Ne haragudjon fiatalember, ne vegye rossz néven, hogy megszólítom, de nagyon kellene nekem valaki, aki segít fenyőfát árulni a piacon, megfizetem!” – Néha egy közeli zuglói kifőzdébe megyek ebédért. Munkások, egyszerű emberek járnak oda. Az étel is egyszerű, de én ezt szeretem. Adom az ételhordót. Bableves és túróscsusza. Rámnéz a kiszolgáló hölgy, és barátságosan azt mondja: Jól megpakolom, látom, hogy éhes… Tényleg éhes voltam. És voltam újságárus is. Az már majdnem fenyőfaárus.

Itt hozzászólhat!