Az elsőfokú ítélet sokkja és a szeptember 6-i másodfokú ítélet közötti latolgató időszakban Stohl András penitenciakörutat vállalt: iskolákba, táborokba megy el ügyvédje és egy pszichológus társaságában, (le)beszélni a drogról, alkoholról. Útjának 18. stációja volt a DUE-tábor. Mivel itt újságírók vannak, András olykor eltért a drog-témától, beszélt a bulvársajtóról: amikor kezdő volt, vágyott rá, amikor híres lett, megszűnt a magánélete. Bánja, ami történt, de pörgős életéből szinte következett. Szüksége volt a feszített színházi és médiamunka utáni szabadnapokon kitombolásra, mert ő ilyen. Barátai próbálták megállítani, de akkor őt nem lehet. Elsőfokú büntetését iszonyatosan túlzónak érzi. (Valaki megkérdezte, hogy viszonyul ehhez Császár Előd fölmentése, de erre nem volt hajlandó válaszolni.) Ha mód lenne rá, kérné, örökre tiltsák el a vezetéstől. Egyetértően bólintott, amikor azt mondtam (egyébként Ady után), hogy a drog és az alkohol a társadalmi problémák szülötte, a probléma csak együtt kezelhető. A diákok előtt egy őszinte, gyötrődő ember ült. Hogy mennyi ebben a penitenciakörútban a manipuláció és mennyi az őszinte társadalmi segítségnyújtási vágy, nem tudható. Az idő majd megmondja. Stohl Andrást leginkább szerepekben szeretnénk látni, nem ebben a helyzetben. Egy táborlakó megjegyezte, hogy a csaknem kétórás nagyon pörgős, udvariasan „bekérdezős” beszélgetésben András csak egyszer idézett valakit. Alekoszt. Annyi szerepe volt, most is hétben játszik, egyetlen sor Shakespeare, Dante, Molière, Madách, Csehov… vagy Ady, József Attila, Pilinszky sem… A tábor most is vitázik a találkozón, miközben megkérdezik: Géza, blogolsz? Ügyvédje a búcsúzáskor még elmondja, jó lenne mozgalmat indítani, hogy minél többen vállaljanak ilyen társadalomsegítő feladatot. Egyetértek.
Itt hozzászólhat!Tags: DUE, penitenciakörút, Stohl
