Csehov iróniáját ismertem, szatíráját (komédiáját) nem. Három egyfelvonásosa egy-egy mindennapos (kis túlzással: archetipikus) helyzetre, az azokra történő nagyon is emberi (kis túlzással: lélektani) válaszokra épül. Hamis özvegy, idősödő, örök udvarló, papucsférj, s krupulus, idős kérő és a vénlány. A papucsférj kedves retorikai keretbe van foglalva: a feleség megbízza, hogy tartson előadást a dohányzás ártalmairól, de ő előadásába beleszövi az életét (mint megannyi tanár). A történetek finoman egybefolynak, Trill Zsolt mindhárom jelenetben más és más figuraként tér vissza, remekül alakítva a hajbókoló lakájt, a papucsférjet és a leányát férjhez adni akaró bogaras-őrült birtokost. Az alkotók a végletekig kihasználják a komédia adta lehetőségeket: jellem- és helyzetkomikumok, sajátos visszatérő, kataton gesztusok, a nézőkre kacsintást és a kiszólást: Hol vagyok? A Nemzeti Színházban, közös nézőpont! (A medve, A dohányzás ártalmairól, leánykérés. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház vendégjátéka. R.: Vidnyánszky Attila. Nemzeti Színház, 2018. okt. 4.)
Itt hozzászólhat!
